Ott akarom hagyni az egyetemet, hogy mondjam meg itthon?
Nem lett meg 3 vizsgám, illetve az egyiket nem is tudtam felvenni.
5. félév, önköltségesre járok.
Corvinus, 2 évet csúsznék a szakomon.
Anyámék erőltették a pénzügy-számvitelt, nem is akartam idejárni...
Aztán nem lett meg az egyik tárgyam, át akartam menni gm-re, de nem engedték, mert hogy azzal mit lehet kezdeni. Most meg lesz plusz két évem...
Nem akarok még dupla ennyit pénzt kicseszni rá... Nincs meg a vizsgám.
Érvelsz, úgy. Az kevés, hogy ott akarod hagyni. Van valamilyen alternatívád a jövőre? Van munkád? Ki finanszírozta a féléveidet? Ezek súlyos kérdések, amikre tudnod kell válaszolni.
Jártam a cipődben. Csak nem 5. félév, hanem már számolni sem számolom... egy tárgy és a ráépülők miatt. Besokalltam és elhatároztam, hogy otthagyom, mert nincs értelme, ha lesz is valaha diplomám, csúnyán mutatna a tól-ig dátum benne, és állásinterjún előjön a kérdés. Mindig! Voltam több interjún, diákmeló mellett, még tolva az egyetem szekerét, de kikacsintgatva, nézelődve a főállású világban.
Kellemetlen volt mindig, mikor feltették, hogy mi az oka, hogy nem végeztem? Elmondtam őszintén mert hát mit lehet rá mondani... Volt egyszer egy interjúztató, aki őszintén elmondta, hogy ha ennyire nem megy, gondolkozzam el, megéri-e fizetnem a tandíjat, ha nem megy? A végén sok szerencsét kívánt ahhoz, hogy jó döntést hozok, ami a jövőmet pozítívan befolyásolja majd. Majd azt mondta, hogy "értesítjük az eredményről", kezet fogtunk és kitartást kívánt. Nyilvan tudtam, hogy nem sikerült az interjú (nem hát :D) de szerintem a legjobb interjúm volt ever. :) " Atyai jótanácsokat" kaptam egy külső szemszögből, pártatlanul.
Ezután nem sokkal úgy döntöttem, hogy otthagyom, CV-met átalakítottam, a két évszam közé odaírtam, hogy "tanulmányaimat félbehagytam" (igazából kb. 90%-nál járok). Nem tagadhatom le az éveket, az rosszabb, mert nem tudják mit csinálhattam börtönben is lehettem akár. Szerepel a diakmunka is a CV-ben, de arról nem hazudhatom azt, hogy főállás, diák meg úgy lehetek, hogy valahol tanulok...
Én magamnak fizettem a tandíjat a diákmelóból. Szülők nem támogattak anyagilag ebben. Nem is engedtem, ebből is sok vita volt, veszekedések, hogy ne legyek makacs, csak segítenének. Tudták, hogy a tavaszi félév tandíját fizettem ki a legnehezebben, nem tudtam félretenni, spórolni, mert a napi megélhetés (anyagilag független vagyok) + tandíj mindent elvitt szinte...
Elmondtam, hogy idegileg kifáradtam, látták, hogy stresszelek, vizsgaidőszak alatt különösen, toltam a vizsgákat, azt a párat minél hátrébb, csak ne kelljen mennem... akár a "nem jelent meg" díját is fizettem, sokszor. Tanulni gyűlölettel ültem le, mert megint ezt kell és nem is lattam már értelmét az egyetemnek, nem hittem magamban.
Nem mondom, hogy örültek, vitatkoztunk, az érvük az volt, hogy "ha ennyi időt, pénzt beleöltél, az mind elveszett!" Erre csak annyit mondtam, hogy ha folytatom, akkor csak nőni fog a beleölt idő és pénz, nem látok jelenleg rá garanciat, hogy valaha is sikerül elvégeznem és nem jutok egyről a kettőre az életben.
Semmit nem ígértem, semmi konkrétat! Te se tedd! Nem látsz a jövőbe! Annyit tudtam mondani, hogy mi az az utolsó nap, ameddig diákként tart a jogviszonyom és dolgozhatok, pénzt kereshetek diákként. Pont. Annyit ígértem csak, hogy mellette munkát keresek. Addig pedig amennyit csak lehet, dolgozom. De hangsúlyoztam, hogy ez az én döntésem, nem várom, hogy fogadják el, csak legyenek megértőek. Félek, bizonytalan vagyok, nincs jövőkép előttem, ezt mind tudom. Támogassanak azzal, hogy megértik a döntésem.
Nem mondom, hogy a következő pár nap idilli volt, le kellett nyelniük, mikor felengedtek akkor elmondták, hogy ők attól a kilátástalan jövőtől féltenek, amibe belevágok, mert úgy gondolják, azzal a 2 szakmával nem találok olyan állást amim van, amivel jól kereshetek, diplomával többet kereshetek. Jól esett az a beszélgetés, nem volt vita, elfogadtuk a masik gondolatait.
Diákmelósból a cég végül átvett főállásba, a sokévi tapasztalatom miatt, nem keresek diplomás fizetést, hivatalosan nem mérnök, hanem "technikus" vagyok, annyival nem karcsúbb a fizu, hogy bánjam a döntésem.
Nem megy a számvutel, nagyon nem. Most is lázas betegen bevoltam, de annyi rosszul lettem, beadtam. Mondjuk nem ment volna.
A többi tárgyam mind megvan, de ez a számvitel.
#5 Nem hinném, hogy a kérdező nem tud, inkább csak nem akar. Sokkal nehezebb úgy megcsinálni/megtanulni valamit, hogy semmi motivációd nincs rá és nem is érdekel.
A kérdésre válaszolva, mindenképpen vázolj fel egy B-tervet, hogy lássák, nem csak kiesel onnan hanem van elképzelésed, amibe egyből bele is vágsz utána.
Ha a gm még opció (bár a két év csúszás valóban nagyon sok) és annyival jobban érdekel, szerintem igenis van értelme. Maga a szak valóban nem ad olyan specifikus tudást mint a psz, de szinte bármelyik mesterre mehetsz róla továbbtanulni és onnantól kezdve már rajtad áll, hogy mit tudsz kihozni belőle.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!