Miért baj az, hogy ha 27 évesen kezdem el a főiskolát?

Kedves Kérdező!

Miért baj az, hogy te többre akarod vinni?

Ez azoknak szúrhatja a szemét, akik maguk nem képesek tovább tanulni és irigységből megpróbálnak téged is lebeszélni, nehogy jobb sorsod legyen.

Te csak a belső hangra hallgass és ha úgy érzed, hogy bele kell vágnod, akkor ne hagyd ki a lehetőséget - később meg fogod bánni, ha elszalasztod!

Igen, nagyon nehéz lesz és lehet, hogy a munkahelyed sem lesz mindig megértő, de melód még lehet rengeteg, viszont a megszerzett végzettséget, a tudást, a jobb élet LEHETŐSÉGÉT nem vehetik el tőled!

Nem lesz garantálva, hogy megéri, de ha nem tanulsz tovább, akkor saját magadtól veszed el a lehetőségeket.

Soha nem tudhatod, hogy mit hoz a jövő, hogy mi lesz 10-20-30 év múlva és lehet, hogy pont az a főiskolai végzettség lesz a kulcs egy jövendő, jó állásodhoz.

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem mozdulnak, mert azt hiszik, hogy ami biztos, az később is meglesz, de valójában az életben minden örökös mozgásban van és manapság nincs biztos állás!

Élethosszig tanulni kell, alkalmazkodni a változó körülményekhez és bizony messze még a nyugdíj (sőt, nem is lesz...), szóval tanulni sosem késő annak, aki még élni akar. :)

nem késő elkezdeni, az egyetemek és főiskolák kapui mindenki előtt nyitva állnak. nekem is voltak idősebb (még 50-es éveikben járó) szaktársaim is, és soha nem néztem úgy rájuk, hogy mi a fenét keresnek itt. a tanulni vágyás tiszteletre méltó, nincs abban semmi szégyellni való, hogy szeretnéd magad képezni és elmélyülni egy általad érdekesnek vélt témában.

vannak előnyei és hátrányai annak, ha később kezded el a felsőoktatást: mindenképpen előny, hogy már érettebb vagy, túl vagy rengeteg döntési és vizsgahelyzeten, könnyebben veszed ezeket az akadályokat (tapasztalatból beszélek, én a második szakomat végzem jelenleg, és már 5 év korkülönbségnél is ezt érzem), hátránya pedig az, hogy valószínűleg kimarad az életedből az a bulizós, ismerkedős korszak, nehezebben tudod felvenni a kapcsolatot a szaktársaiddal, hiszen más körökben mozogsz és más az élethelyzeted is. persze ez nem jelenti azt, hogy ne tudnál beilleszkedni, nekem is volt 19-20 évesen 27 éves szaktársam, és nagyon jól kijött mindenkivel :)

Az két feltételhez kötve sülhet el jól, és mindkettő utólag derül csak ki.

1. Te vagy elég intelligens ahhoz, hogy ne érezd magadat szabadságodban korlátozva. Van, akit maga a tény akkor is zavar, ha nincs kézzelfogható hátrány.

2. A főnökeid elég intelligensek ahhoz, hogy ne éljenek vissza a lekötöttségeddel. Nem vidám érzés fizetésemelés után azt visszahallani, hogy a nevedet kérdő hangsúllyal feltéve az volt a válasz, hogy: á, ő úgysem tud elmenni.

És némi rizikó van abban, hogy az időszak mekkora változásokat hoz a cég életében. Gondolj csak a devizahitelesek esetére 2008-al. A kutya nem gondolta volna előtte, hogy ez lesz.

Anya 43 évesen kezdte el a főiskolát, idén (49 évesen) pedig az egyetemi mesterképzést is elkezdte.

Szerinted érdekelte bármikor is, hogy kilóg a sorból vagy hogy mit gondolnak mások?

Szerinted ő túl idős volt hozzá? Mégis megérte neki és azóta abban a szakmában dolgozik.

SOSEM késő elkezdeni, sosem késő váltani.

És te még jóval fiatalabb vagy, ki sem lógnál a sorból, nincs miért szégyenkezned, a környezetet is csak irigy vagy pedig csak szimplán konzervatív, de nincs ezzel baj, mert magadnak tanulsz, nem másoknak.

Sok sikert a tanulmányaidhoz!