Soha nem voltam még ilyen mélyponton a kedvenc tantárgyam miatt. Mit tegyek?

Világ életemben egy bizonyos tantárgy volt a kedvencem.

Egész kiskoromtól jártam ezzel kapcsolatos versenyekre és több mint 20 dobogós helyezést értem el rajtuk.

Tavaly még egy igazi “elit iskola” 11. osztályos tanulója voltam.

Az ország legjobb iskolái között van.

Ott minden tárgy nagyon erős volt, pont a kedvencemet kivéve.

Egy fiatal, pályakezdő tanárunk volt, aki nem tudott fegyelmet tartani és az éves anyagban sem tartottunk ott, ahol kellett volna.

Egyébként az egész iskolára jellemző volt, hogy nem szaladjunk át a könyveken óriási tempóban, viszont sokkal részletesebben, több nézőpontból átvettünk mindent.

Idén, utolsó gimnáziumi évemben átmentem egy szakgimnáziumba.

Ezt a döntést fontos volt meghoznom, hiszen a gimiben is ilyen szakra jártam, de mivel egyetemen is erre a szakra akarok továbbmenni, a szakmabeli ismerőseim/tanáraim is SOS javasolták a váltást.

Idén érettségizem.

A “probléma” itt érdekes módon mégsem a szakmabeli tárgyakkal van, hanem pont azzal a kedvenc közismereti tárgyammal, amit világ életemben fanatikuson imádtam.

Ugyanis a tanár az első órán nem arra volt kíváncsi, hogy milyen vagyok én, illetve mi minden fűz ehhez a tárgyhoz, hanem az, hogy meddig jutottunk el tavaly a könyvben, milyen kötelező olvasmányok az olvastunk. Egyértelműen én sem emlékezetem mindenre, pláne akkor nem, amikor egyébként egy új helyen, szokatlan környezetben vagyok.

Az óra utáni instrukciója pedig az volt, hogy írjam össze neki a “lemaradásaimat”, és az összes kötelező olvasmányt, amit nem vettünk - ezt szégyenszemre, az egész osztály előtt mondta.

Később beszélgettem erről egy másik iskolába járó barátnőmmel, és ő tudomásom rá juttatta, hogy olyan kötelezőket is kérdezett tőlem, amiket náluk csak faktosok vesznek.

De a történet még itt nem ért véget... Sorra íratja a dolgozatok át, én maximálisan nekifeszülök, teleírom az egész lapomat, de ő mindig olyan jegyeket ad rá, amit igazságtalannak érzek, mert jóval többet tudok, mint amit gondol rólam.

Utólag megtudtam, hogy mindenkit utál, aki “új gyerekként” sétál be az iskolába”.

És igen, mondhatnám, hogy nem kötelező mindenkinek kedvelni engem, és ha bele szakadok, úgy sem adja meg a jobb jegyet - törődtek bele, de az a legnagyobb baj, hogy idén érettségizem.

Ő az egyetlen ilyen szakos tanár a szakgimnáziumban, így ő fog feleltetni, ő javítja az írásbelimet...stb.

Nem tudom, mit tegyek....

Mindig illedelmes voltam vele. Én vagyok az egyetlen, aki nem röhögni végig az óráit és mindig figyel.

De akkor miért az a célja, hogy én érezzem magam szarul?

Sok szempontból hatalmas előny, hogy átjöttem, de ezzel a helyzettel nem tudok megbarátkozni.