BME mérnökinfósok! Tudnátok őszintén (hiúság és mentegetőzés nélkül) beszélni erről?

Tudom, olvastam pár helyen, hogy nem ember, aki elvégzi csúszás nélkül. A mi szakunkra is azt mondták, hogy nehéz, aztán aki csúszik, az azért csúszik, mert...

a) egy lusta tetű volt

b) következetlen (és az utolsó vizsgaalkalmat vette csak fel/puskázott/magolt)

c) balesete volt/magánéleti válság/dolgozott mellette/másik szakkal együtt akarta csinálni/akármi nem szokványos tényező

Nem mérnöki szakon vagyok, viszont szeretnék oda jelentkezni a diplomám elvégzése után. Mindenki szinte, akivel beszéltem, lehurrogott, hogy ne akarjam, meg nem fogok soha végezni, meg sorolhatnám. A nálunk tapasztaltakból kiindulva egyszerűen nem akarom elhinni, hogy valaki átlagos képességű létére, pusztán azért, mert nem szakad bele a tanulásba, önhibáján kívül csúszik. Az odáig rendben van, hogy az ember az egyetemen a maga ura, maga osztja be az idejét, vannak húzós időszakok, de nem folyamatosan virrasztasz, illetve kell néha szerencse, minimálisan. De nem akarom elhinni, hogy ha mondjuk ha én (a magam átlagos képességeivel, viszonylag nagy érdeklődéssel( naponta 6-8 órát szánok erre az egészre, akkor ne tudjam úgy elvégezni, hogy 3 és fél év elteltével kapjak diplomát, mellette pedig legyen naponta 1-2 órám másra is, meg aludni.

Elhiszem, ha nehéz ahhoz képest, amihez az ember középiskolában szokott. Azt is, hogy elcsúszol a fenébe, ha nem tartod az iramot, és nem látogatod az órákat rendszeresen. De az nem fér a fejembe, hogy valaki ha jól osztja be az idejét, és csinál egy rendszeres heti tervet, hogy mikor mit kell csinálnia és mennyi ideig (mint az edzésnél, csak ez nyilván nagyobb falat), akkor az ennyire ne legyen célravezető. Vagy tényleg különlegenek kell ahhoz lenni oda, és "többet tudni", mint amennyivel felvesznek? De akkor mégis mit?