Orvos, ápoló vagy pszichológus?
27 leszek nemsokára, a dipl. ápoló szakból egy évet elvégeztem és most nem tudom, hogyan tovább. Eredetileg pszichóra akartam menni mindenképp, elmentem javítani az érettségin, most már csak pár pont hiányzik. Közben jártam az ápolóira és megszerettem. Korábban nem izgatott nagyon a dolog, de most már azon is gondolkozom, hogy esetleg az orvosit megpróbáljam.
Nincs bennem ilyen világmegváltó szándék. Érdekel, hogy hogyan működik egy ember teste és lelke. És itt a gond. Nehéz dönteni. Mindkettő izgalmas.
Az orvosiról könnyebben lemondok, mert túl stresszes már az egyetem is. Pesten biztosan.
Minden ötlet, tapasztalat megosztása vagy vélemény jöhet.
Még annyit, hogy néhány évnél többet nem szeretnék külföldön tölteni. És minimális szülői segítségre számíthatok.
válasza:
válasza: válasza:Le lehet pontozni, de ha így 27 évesen röppen fel kósza gondolatként az orvosi, akkor ne menj oda. Orvosi egyetemre születni kell, az ott lévők nagyon nagy része már általánosban is tudta a céljait, végig tanult, kutakodott és még ekkora elszántság mellett is sokan kihullanak. Ráadásul a teljes képzés szakosodással kb.10 év, ergo majdnem 40 leszel, mire elkezdhetsz valamit. Ha családot akarsz, az kb halálra van addig ítélve (persze tudom, vannak kivételek, de valljuk be, nem sok).
Én a helyedben az ápolóit folytatnám, hiszen te magad is mondtad, hogy megszeretted. Bár tény, hogy óriási elhivatottság kell ahhoz, hogy itthon bírd majd a munkamorált, de ez egy kezdő orvosnál is így lenne. Lehet, hogy most nem akarsz külföldre menni, de én a helyedben B tervnek tanulnék valamilyen nyelvet, hogy kimehessek, ha minden kötél szakad.
Ami meg a pszichológust illeti, túltelített szakma nálunk, nehezebb már vele elhelyezkedni. Ha viszont sikerül, akkor rendszerint jól fogsz keresni. De szerintem messze nem olyan izgalmas, mozgós, mint az ápolók munkája (ettől természetesen még fontos), ha te alapvetően a gyorsabb tempójú melót szereted, akkor pszichológusként halálra fogod magad unni.
azért, mert ennyi idő kellett, hogy megtaláljam, hogy mi érdekel, nem hiszem, hogy el kellene vetni a dolgot
amikor az ápolást elkezdtem, szintén azzal jöttek sokan, hogy arra születni kell, szerintem meg minden tanulható,az egy más kérdés, hogy valakinek a szülei orvosok és arra nevelik, hogy majd ő is az legyen és nem is gondol másra, ez valószínű könnyít a helyzetén sok szempontból, ennyi
ápoló hallgatóként volt valamennyi rálátásom, hogy hogy mennek a dolgok az áok-on, tudom, hogy melyik szak kb mennyi energiabefektetéssel jár és mennyi idő
válasza:meg se próbáltam tanulni, őszintén szartam az egészre, hogy miért, az legyen magánügy
nincs bajom a tanulással, ápolónak úgy kerültem be, hogy 2 hónap alatt felkészültem az emelt bioszra (63 % lett, kb a nulláról indultam) és vittem a régi hármas magyarom, mert ezt fogadták el...
ezek után talán belátod, hogy nem az elszántságommal van a hiba :) talán nem is az értelmi képességeimmel
van egy hátráltató tényező az életemben, de rossz helyen tapogatózol és erről nem szeretnék beszélni
te orvosira jársz vagy jártál?
miért szeretnél elbátortalanítani?
ismersz talán, hogy lehordj valami ostoba, motiválatlan, tájékozatlan gyíknak? :)
empátiából jeles ;) :D
onnan tudom, amit tudok, hogy orvostanhallgatókkal laktam együtt egy évig, néha belógtam az óráikra is és láttam, hogy mennyit tanulnak
mivel koliról van szó, elég sokféle túlélési stratégiát láttam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!