Miért akar idén ennyire mindenki orvosira jelentkezni?

Kérdező, teljesen megértem a problémádat. Szerintem nagy probléma ez itthon, hogy a 6 év közben egy darab normális "kiugrási" lehetőséget vagy átjárási lehetőséget másik szakra sem biztosítanak annak, aki rájön, hogy az orvosi nem neki való. Főleg így, hogy az első két év csak tudománykodás zéró klinikummal. Nekem nagy csalódás volt ez az egyetem, de sokáig azt éreztem, hogy velem van a hiba, mert mire eljut idáig az ember annyi erőfeszítést kell tennie és annyi lemondással jár, hogy teljesen tabu arról beszélni, hogy mondjuk ahhoz képest, hogy félévente egy milliós adósságba verem magam, egyáltalán nem azt kapom, mint amire számítottam.

Kicsit írok a helyzetemről, hogy lehessen mondani utána, hogy csak azért írom, mert nekem nem sikerült :D Nem tudtam mire vállalkozok mikor ide jöttem, nincs orvos a családban. Sokkal több gyakorlati tudásra és klinikumra számítottam, így elég nagy pofára esés volt ez a dolog. Próbáltam dolgozni az egyetem mellett kórházban, imádtam, de nem fért bele az időmbe hosszú távon. Az se nagyon tetszett, hogy láttam a rezidenseken mennyire el vannak veszve a való életben (persze nem az ő hibájuk, gyakorlati oktatás az egyetem alatt nulla, ezért mindent "élesben kell csinálni"). Nem így képzeltem el, na.

Ezek mellett az első két évet nem sikerült elvégeznem 3 év alatt sem, motivációm se nagyon maradt, úgyhogy ott tartok, hogy izgulhatok, hogy átvesznek-e ETK-ra levelezőre és végre elkezdhetek dolgozni...segédápolóként. És nagyon boldog vagyok, hogy meg mertem tenni ezt a lépést, ahelyett, hogy 8-9 éveket töltök az ÁOK-on. (Persze van akinek ez belefér, örülök, hogy vannak ennyire elhivatott emberek, de nekem nem ez az utam.)

Ez nem csak idei specialitás. Minden évben sok kérdés van itt az orvosival kapocslatban.

Én értem, hogy

- meg vagy keseredve

- hogy sz*r az oktatási rendszer (nem csak az orvosin az, a többi "egyetemen" is ugyanez megy),

de azzal, hogy "elmondod az igazságot", nem mész semmire. Egyrészt ezekkel a dolgokkal legkésőbb a 2. félév után mindenki tisztában van. Másrészt úgysem változik semmi. Ha ennyire utálod, már régen váltanod kellet volna, ahogy te is írtad, sokan megteszik. Ettől más még szeretheti, és érhet el sikereket.

(Mondom ezt úgy, hogy semmi pénzért sosem választottam volna ÁOK szakot, pedig a pontjaim alapján bármelyikre simán felvettek volna - más, szintén "nehéz" szakot választottam.)

Kedves kérdező, sajnálom hogy igy gondolkodsz.

Engem negyedjére vettek fel az egyetemre. Nyilván az évek teltével a családom teljesen lemondott rolam, s sok ismerösöm is. Igy mikor végre felvettek azt mondták ugy is ki fogok bukni, nem fog sikerülni. Igy visszaemlékezve fura volt az elején 23 évesen elsösnek lenni, sajnos volt pár csoporttársam akik pont emiatt lenéztek. Nyilván a sors ironiája hogy közölük sokan akik nagyon jonevü gimiböl csontnélkül elsöre bekerültek már nincsenek itt.

Ettöl függetlenül nyilván nem volt könnyü, emkszem másodév végén napokig(hetekig?) bögtem, csak nyugtatoval tudtam aludni, le is fogytam de sikerült az összes szigorlatom. Vért izzadtam, minden nap ugy keltem fel vizsgaidöszakban hogy kész befejezem, aztán persze nem, s sikerült. Erre nagyon büszke vagyok. Meghogy csuszás nélkül végzek. Harmadévben a patologia miatt negyedévben a farmak miatt szenvedtem iszonyatosan sokat. De megérte. Életem legjobb döntése volt ez a pálya. Én imádom, ez az életem.

De az is tény hogy aránylag kevés elhivatott medikus-társam van. Mondjuk engem akkor is sokan hülyének néztek mikor eladások után mentem egyböl a sebklinikára bepofátlankodni betegágy mellé tanulni.

Ettől függetlenül a kérdezöt is megértem, remélem megtalálod a számitásodat, s olyannal fogsz ténykedni amiben örömöd leled.

én is a váltást tervezem

mindenki azt mondja, hogy csak orvosival lehet "befutni"

hát egy fenéket

jó ötlet a blog vagy csoport az orvosit otthagyókkal

#11-es vagyok.

Szerintem is szuper ötlet lenne a blog vagy csoport vagy bármi amivel felhívhatnánk a figyelmet arra, hogy hééé, ilyen is létezik, nem mindenki dönt jól elsőre. És a legfontosabb, hogy nem vagy egyedül, más is volt már hasonló cipőben. Temérdek motivációs írás és kövesd az álmaidat stílusú cikk elérhető, de arról senki sem ír, hogy igenis vannak helyzetek, amikor megéri váltani és ezért te nem vagy gyenge, nem kell szégyellned magad és nem is kell, hogy mások sajnáljanak.

Sokat kutattam a témában, de csak angol nyelvű forrásokat találtam eddig.

Hátha segítenek valakinek:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]