Általános orvosiról szeretnék átjelentkezni szülésznői képzésre. Tapasztalatok?

Háát, nem hiszem, hogy sokan jártak volna már előtted ezen az úton. :D Figyelj, szerintem csináld, ami boldoggá tesz, semmi értelme valamit erőltetni, amit nem is szeretnél, de ha valamennyire mégis tudnád erőltetni azt az orvosit, lehet, hogy jobban járnál (és ugyanúgy foglalkozhatsz szülészettel). Ha teljesen végleges a döntésed, szerintem pár tárgyat biztosan elfogadtathatsz.

Ha 3 évet lehúztál már, bűn lenne ott hagyni..

Csak abba is gondolj majd bele, hogy mikor munkábaállsz, ha az orvosin szakosodtál volna szülész-nőgyógyászatra mondjuk akkor tényleg igazán részt vehetnél a szülési dolgokban, míg szülésznőként az esetek többségében csak azt csinálod mint bármelyik másik ápoló. Éhbérért, ágytálakat takarítani, hagyni, hogy az orvosok dirigáljanak (pedig te is az orvosok közt lehetnél).

Illetve én úgy tudom, hogy akkor szépen vissza kell fizetni az eddigi féléveket az orvosin ( 6*1,5 millió)

Nem kell visszafizetnie semmit csak azért mert szakot vált.

ha két félévnél többet végez el és otthagyja, akkor tényleg vissza kell fizetni az eddigi féléveket

De nem kell újra felvételizni?

Másfél éve én is a te cipődben jártam. Azzal a különbséggel, hogy nekem végleg elegem lett az egészből és nem ilyen irányban képzeltem el a jövőmet, úgyhogy elmenetem dolgozni és újrafelvételiztem egy bsc-re, és most vagyok az első év végén, a három és félből. Nekem volt egy félév kihagyásom és frissen érettségizettekkel kellett homályos emlékképekből tanulnom, de azért meg volt az az előnyöm, hogy tudtam, hogy hogyan kell az egyetemen tanulni, meg úgy az egész nem volt új. Most szeretem amit csinálok és jól érzem magam, bár még nagyon az elején vagyok. Mindig ott van bennem az, hogy nincs lehetőségem rontani, mindent megpróbálok a lehető legjobban megcsinálni. Egy kicsit sajnálom, hogy elveszítettem a támogatott féléveimet és zavar, hogy az ÁOK-os éveimben szerezett tudásról nincs papírom, ezért gondolkodtam egy egészségügyi mérnöki mesteren, mert ott el tudnám fogadtatni az ÁOK-os tárgyaimat és oda lehet menni arról az alapszakról, amit most végzek. A mesterképzéssel az a baj, hogy azt már zsebből kéne fizetnem, ezért dolgozom, hogy ki tudjam majd fizetni a tandíjam diákhitel nélkül. Én semmiképpen nem mentem volna ápolónak, szülésznőnek, mentőtisztnek, mert az esetek többségében egy orvos lett volna a felettesem és nem akartam egy állandó emlékeztetőt arról, hogy én is lehetnék a helyében, meg nagyon vágytam a tiszta lapra. Pszichológián gondolkodtam még, mint segítőszakmán, a mostani alapszakom helyett, de utána néztem és kiderült, hogy pszichológia alapképzéssel nagyon nehéz elhelyezkedni, ezért inkább mást választottam. Bennem volt egy rossz érzés az egész orvosival kapcsolatban, azután, hogy otthagytam. A család teljesen ki volt borulva, szégyellték, hogy nem fejeztem be,hogy nehézségeim adódtak, mert mit fognak mondani mások. Mindenki azt akarta, hogy orvos legyek, benne volt a fejekben, hogy az milyen jó élet és ezek után mi lesz velem, csak egy b kategóriás életet fogok élni. Szóval nem volt elég nekem az egyetem, még mellett, mindenki ki élte rajtam a csalódottságát, hogy nem tudtam azt megvalósítani, amit ők akartak nekem. Volt egy jó nagy adag bűntudatom is, mert nem túl olcsó a képzés még államin sem, arról ne is beszéljünk, hogy a hallgatói szerződés szerinti visszafizetési kötelezettség is ott lebegett a fejem felett. Amivel kapcsolatban az a szabály él, hogy egy éved van jogviszony nélkül, amikor még nem kell fizetned és addig elkezdhetsz egy másik képzést, amit ha befejezel, akkor a 20 éves szabály lép érvénybe vagy a Magyarországon ledolgozod a tanulmányi idődet opció. Szóval ez az egész nem túl kellemes, lelkileg megterhelő, a bizonytalanság érzése is el tud fogni. Szóval azért írtam le a történetemet, hogy tudd, hogy ne vagy egyedül sajnos konkrétan a szülésznő szakról nem tudok mit írni, de ha bármi van akkor nyugodtan írhatsz.