Orvosisok, akiket nem vettek fel először, ti hogyan csinálnátok a helyemben?

Én a nyáron pihennék, feltöltődnék, vagy keresnék egy kis pénzt diákmunkával.

Ha megtehetném (mert pl. támogatnak a szüleim), akkor beiratkoznék egy komoly, igazán intenzív, heti 12-14 órás érettségi felkészítő képzésre és egy év múlva csinálnám mindkettőt. Az őszi érettségit tl közelinek érezném.

Én még nem vagyok orvosis, engem se vettek fel, szóval ezt vegyük egy félnek. :D (ha annyi a kémiám, amennyinek számolom, és nem rontok rajta szóbelivel, 440 körül lehetnek majd a pontjaim, pocsék jegyeim miatt mindkét pontszámítással is akár)

Mindenki azt mondja, hogy jól csinálom; októberben elmentem letenni a bioszt, addig arra tanultam, a kémiára rá se néztem. Az kb lexikális tudás, 1-2 hónap alatt, főleg egy érettségi után, nyugalomban, háromszor oda-vissza megtanulod és a feladatsorokat is begyakorlod. Ha olyan vagy, mint én (meg azt hiszem, a jelentkezők durva többsége), azt hiszed, hogy a kémia a gyengeséged. Miután - remélhetőleg - odatetted a bioszt, meglesz a motiváló erőd, és érezni fogod, hogy most már nincs más dolgod és nem halogathatod, úgyhogy az egyetlen választásod a kémiatanulás lesz. Mire odaérkezel az érettségire, már pontosan tudni fogod, hogy milyenre kell megírnod a jó pontokhoz, semmi mentőfaktor, semmi "hátha felhúzza", csak a kémia. Eddigre már nevetséges lesz, hogy valaha nehezen ment neked, akármit kiszámolsz, álmodból felkelve előállítasz iparban és laborban akármit, és alig várod, hogy továbbtanulhass belőle.

Ha teheted, ne előkészítőre menj, hanem magántanárhoz. A csoportos kémiafelkészítőknek megvan az a mellékhatásuk, hogy igazából mindenki rosszul áll kémiából, és senki sem érti, ami történik, hiszen az előkészítősök többsége orvosira akar menni, és eszébe se jutna a kémia emelt, ha nem lenne rákényszerítve, ez gyakran látszik is. Azok pedig, akik jók a csoportban, olyan kevesen vannak, hogy inkább még jobban lemaradnak mellettük a többiek, mint hogy húzna magával.

Jó, ez nyilván lekerekített és sablonos, mert csoportja válogatja, de sokszor beúszik ez az effekt előkészítőn. Magántanárhoz személyes számonkérése van a munkádnak és a tudásodnak, nekem (mert fontos hangsúlyozni, hogy másról nem tudok nyilatkozni) ezerszer jobban működött.

A nagy részét persze egyébként is saját magad végzed a felkészülésnek.

Sok sikert, és ne csüggedj, belsősök azt mondják, senkit nem érdekel, hogy hanyadjára vesznek fel, és nem hiszem, hogy csak nekem akartak bókolni vele. :D

Helló, második vagyok. Igazából szerintem esetenként változó. Nekem az volt a legnagyobb problémám, hogy rengeteg órám volt középsuliban, természettudományos órám pedig alig, amit délutáni tanárral és előkészítőkkel próbáltam meg kompenzálni, amitől gondolhatod, hogy még több órám lett. Egyfolytában egyik helyről a másikra rohantam, gyakorlatilag ha este nyolcra hazaértem, az már egy jobbfajta nap volt, és nem nagyon ültem már le a tananyag mellé, ha meg mégis, akkor lyukas volt az agyam, és ezerféle dolog miatt szorongtam, mert egész nap nem csináltam semmit, és eleve reménytelennek láttam. Amellett, hogy lett időm tanulni, az egyetlen változtatásom a hozzáállásomban volt. Végignéztem a cuccokon, amiket nem tanultam meg, és azt kérdezgettem magamtól, hogy "Orvos akarsz lenni?" "Akarod ezt az orvosit?", "Mert ha orvos akarsz lenni, meg kell csinálnod", ez valamiért engem motivált, és elhatároztam, hogy semmit se fogok lerázni azzal, hogy túl buta vagyok hozzá. Ez főleg kémiánál volt gond, biosznál csak annyi gondom volt, hogy nem tanultam meg eléggé az anyagot.

Kémiához úgy ültem le, hogy amit nem értek, addig fogom nyüstölni, amíg meg nem értem. Kiderült, hogy abban a pillanatban, hogy fel is akarom fogni a dolgokat, mindent felfogok nagyjából elsőre, de minimum másodszorra, ami a legtöbb emberrel szerintem így van. :D Számolásból azt hittem, hogy nagyon fogok szívni, hát leültem hozzá, és durván két hét alatt a neszesemmi szintemről feljöttem arra, hogy már nem rontottam, mert nem hittem fel egy feladatról sem, hogy ki fog fogni rajtam.

Minden nagyon egyénfüggő szerintem. :) Én azért választottam a bioszt, mert eleve elég jól álltam belőle, és nyáron nagyon vissza kellett építenem magamat azok után, hogy nem vettek fel. Jólesett pihenni egy kicsit, mert azután az év után lelkileg és fizikailag is kimerült voltam. Ha neked a kémia jobban fekszik, kezdd azzal, és ott van az a frázis, amiben nem szabad hinni, hogy "legalább májusban megismételheted". (miközben októberi érettségit csinálsz, ez eszedbe se jusson; nem, nem fogod megismételni májusban, nem ezért dolgozol)

Egyébként az októberi vizsgaidőszak sokkal nyugisabb; mi biosz előtt a lányokkal tök jól elbeszélgettünk, hogy melyikünket mennyire nem vették fel az orvosira, meg hogy mekkora szívás volt a tavalyi érettségi, mindenki ugyanazért volt ott, és talán ott először nem éreztük cikinek, hogy mi vagyunk azok, akik nem kerültek be egyetemre, de tényleg volt valamilyen fajta bajtársiasság, amit szerintem érdekes és értékes megtapasztalni. Csak tegnap kémián vettem észre, hogy mennyire nyomasztó egy májusi emeltes csapat ehhez képest; ketten majdnem sírtak, megszakadt a szívem értük, és mindenki hulla csöndben ült és az utolsó dolgokat olvasta a füzetéből és tényleg borzalmasan feszült volt az egésznek a légköre. Ez nem hiszem, hogy kimutathatóan jobban stresszelne egy átlagembert, mert az októberin is van egy sajátos stressz meg sokkal jobban szorongsz, mint májusban fogsz, ha még nincs jó eredményed, de a kettő más, és összeadva szerintem sokat dobnak egymáson.

Na mindegy, szóval szerintem, ha megengedhetitek magatoknak a magántanárt, szerintem mindenképpen élj vele, egy percig se érezd rosszul magadat azért, ha (mert még nincs vége semminek se) idén nem sikerül, és nagyon sok sikert kívánok mindenhez. :)

Szia!

Én ősszel megcsináltam azt, amitől jobban féltem, mert ha netán ősszel nem sikerül, még mindig ott a május, hogy korrigáljak. (ez a kémia volt egyébként). Szerencsére sikerült elég jóra, így most májusban csak bioszból kellett mennem.

Lényegesebben jobb volt a felkészülés és az eredményemen is. Javítottam mindkettőből , és sokkal alaposabb tudásom.

Őszi érettségire szeptemberben kezdtem el tanulni , nem valami korán, kicsit sürgetett is az idő. Így visszagondolva, ha augusztusban elkezdem, akkor kényelmesen befejezhettem volna. De ez persze egyén függő hogy kinek mennyi idő kell, csak célozni akartam hogy nem szükséges egész nyáron tanulnod még pihenhetsz is, ha ősszel már akarsz érettségizni

De ha úgy érzed szeptember túl korai azzal sincs baj ha mindkettőt májusra hagyod, úgy is alaposan feltudsz készülni és jól meg írni mindkettőt. Én ezzel,hogy kettéosztottam a biztonságra mentem, meg pihentem. Tudtam,hogy nagyobb az esélye egy tárgyból nagyon jót írni mint többől jót, meghát laza évet akartam ha már így sikerült, felkészülni a kövi 6 évre lélekben.

Ja és ne bánkódj, hogy kihagysz egy évet. Egy évből nagyon sok minden jó dolgot ki lehet hozni, és most nem csak a tanulásra értem. Pihenhetsz, lelki feltöltődés, túllépni ezen a traumán amiről írtál, barátokkal lenni stb.

hajrá!

6. válaszoló vagyok.

Szerintem is felesleges megvenned azt a feladatgyűjteményt, nem kell tudni annyira.

[link]

Ez egy jó feladatgyűjtemény, és ha ennek a genetika részét megcsinálod kétlem, hogy lenne problémád az érettségin (megrendelheted de libriben is lehet kapni)

igen, Budapesti vagyok úgyhogy SOTE az elsődleges cél.:)