Melyiknek van több értelme nőként?

Bármely nem képviselőjeként szakmát szerezni. De ha már az elavult nemi diverzitásból indulunk ki akkor... mert érted, hiába vagy jó csaj, és tűnsz majd műveltnek a semmirevaló diplomáddal, ha kiöregedsz, akkor már hirtelen az utcán fogod magad találni, aztán szophatsz két zsemléért a Tesco WC-ben.

(Bár egyébként attól is függ a dolog, hogy amit te büfészaknak gondolsz, az valóban az-e. Mert ha valójában nem az, akkor érdemes mégiscsak elvégezned.)

Diplomát szerezni mindig hasznos és hosszú távon csak annak van értelme. Én nem hiszek ebben a "büfészakozásban".

Igen, vannak viszonylag könnyebben megszerezhető diplomák, vannak gyengébb főiskolák, vannak kamuegyetemek, de mindenhol hasznos dolgokat tanulhat az ember, mindenben el lehet mélyedni, és mindenre rá lehet építeni komolyabb mester vagy doktori képzéseket.

Az okj-k viszont valóban "büfé" ismeretek, amik legfeljebb rövidtávon hoznak némi hasznot. Ezek a megalapozatlan felületes szakmai ismeretek avulnak el leggyorsabban. Ki keres ma már írógép-műszerészt, gyors és gépírót, telefonközpontost, géptávírászt, karosszéria-készítőt (faipari szakma volt), nyomdai monoszedőt? Pedig ezek nagyon sikeres szakmák voltak egykor.

Kérdező, mégis milyen "szakmára" és milyen "büfészakra" gondolsz? Ezt így nem lehet megmondani. Ahogy az ismerősökön tapasztalom az OKJ képzések szó szerint semmire sem jók, szóval ha ez a terv, akkor inkább egy büfészak.

" amivel jobbak az elhelyezkedési esélyeid ÉS ami iránt érdeklődsz. A dolog nem vagylagos, sőt valójában a második a fontosabb"

Szerintem meg ellenkezőleg, az sokkal fontosabb, hogy a választott szakterületnek legyen jelene és jövője a piacon.

Mindig nagyon érdekelt a történelem (is), szívesen tanultam volna ezt egyetemen, na de reálisan mérve, ez mire lenne elég? Mire vihetném vele? Bazi nagy mákkal mehetnék vele talán egy múzeumba, esetleg újságírónak, vagy maradhatnék az egyetemen tanítani, extra nagy szerencsével.

Helyette inkább egy olyan területbe vágtam bele, ami szintén érdekel és nagy jövő előtt áll, így programozó lettem. Továbbra is foglalkozok a történelemmel ahogy időm engedi, hobbi szinten. Sokan nagyon-nagyon felelőtlenül választanak pályát, "majd úgyis lesz valami" alapon. Csak hát az a helyzet, hogy nem mindig lesz valami. A munka és a munkahelyed legfőképp arra vannak, hogy megkeresd a pénzt, amit fontosabb dolgokra tudsz költeni: családra, hobbikra, ami neked tetszik. Nagyon jó, ha élvezed a munkádat, szó se róla, de nem ez a fontosabb.

"de reálisan mérve, ez mire lenne elég? Mire vihetném vele?"

Az attól függ mennyi ambíciód van és mennyi erőfeszítést teszel. Kutató, régész, antropológus, tanár, politológus, újságíró, jogász, etnográfia...stb

+ Tegyük hozzá, hogy a mondatom arra utalt, hogy marhaság olyat választani ami nem érdekel, csak azért, mert annak aktuálisan jók az elhelyezkedési lehetőségei. A te esetedben meg szó nincs erről, hisz mint írtad érdekel(t) a programozás is.

"Nagyon jó, ha élvezed a munkádat, szó se róla, de nem ez a fontosabb."

De, ez a legfontosabb.:)

"Az attól függ mennyi ambíciód van és mennyi erőfeszítést teszel. Kutató, régész, antropológus, tanár, politológus, újságíró, jogász, etnográfia...stb

+ Tegyük hozzá, hogy a mondatom arra utalt, hogy marhaság olyat választani ami nem érdekel, csak azért, mert annak aktuálisan jók az elhelyezkedési lehetőségei. A te esetedben meg szó nincs erről, hisz mint írtad érdekel(t) a programozás is."

Igen, ami abszolút nem érdekel, azt valóban marhaság választani, nem is írtam olyat, hogy csak a pénz számít, hanem hogy én azt tartom megalapozottabb döntésnek, ha ezt veszik inkább figyelembe.

És amúgy most felsoroltál egy rakás olyan szakmát, amik vagy nem kapcsolódnak a történelemhez (jog, politológia, pedagógia) vagy pedig nem lehet velük elhelyezkedni. Persze, ha te vagy a világ legeltökéltebb embere a témában, akkor lehet, de van annyi realitás érzékem, hogy tudom, hogy nem vagyok az. Akik ezt gondolják magukról, azok sem azok az esetek döntő többségében.

Tehát akkor szerinted jó kevés pénzért, állandó bizonytalanságban csinálni azt amit nagyon szeretsz napi 8 órában és a maradék 16-ban plusz a hétvégéken a megélhetéseden aggódni, mint hogy 8 órában olyat csinálsz, ami nem épp a legkedvesebb számodra, de a maradék napi 16 órádban nyugodt lehetsz, a hétvégéket meg akár száz százalékban az akár nagyon költséges hobbijaidnak szentelheted?

Ráadásul ha piacképes a tudásod, akkor még válogathatsz is a munkahelyek között. Ha valami nem tetszik simán dobbantasz, aztán az utánad kapkodó cégek közül választasz egyet, ahol kötetlen a munkaidő, van céges laptop, telefon, ingyen kaja-pia, munkaidőben csocsó, céges parkoló. Nem hangzik jobban mint havi 120 ezer forintért egyetemen tanítani történelem doktoranduszként és egy kollégiumban lakni 30 évesen?