1,5 év után érdemes otthagyni az egyetemet, ha csak szenvedem és utálom az egészet?
Úgy voltam vele, hogyha felét már kibírtam, akkor végigcsinálom, de kikészít teljesen.
Kis főiskola és nem érzem jól magam. Kedvem sincs már az egészhez, pedig az elején nagyon lelkes voltam. Van olyan tantárgyam, ami nincs is meg, hiba készültem egy csomót. El is ment a kedvem az egésztől, negatívan állok mindenhez. Egyáltalán nem is érdekel, amit tanulok.. Ráadásul mindenki csak kihasznál, nincs egy barátom se itt. Most itt állok 20 évesen és romokban az életem teljesen. Kitünő tanuló voltam, de itt sok hét tanulás után sincs meg a vizsga. Ráadásul már az első héten beskatulyáztak hülyének a tanárok.
Tudom előbb kellett volna itthagynom, de szerettem volna befejezni. Azt kezdtem észrevenni, hogy egyre többet vagyok beteg, nincs kedvem kimozdulni sem, csak panaszkodok állandóan.
Igen, érdemes otthagyni.
Ennyi idő alatt már fel lehet mérni azt is, hogy mi a baj: a hely nem tetszik, a képzés nem tetszik vagy a pálya nem tetszik, és eszerint lehet tervezni a jövőt!
Ne hagyd magad alázni, a szakváltás nem egy nagy szám, sokan nem találják el elsőre, mi való nekik!
20 évesen még nem vagy lemaradva semmiről! Akárhol is folytatod tovább, biztosan több idősebb első éves évfolyamtársad is lesz!
Szia
Szerintem nem biztos, hogy érdemes abbahagyni, ha már ennyit küzdöttél érte. Az, hogy a tanárok milyenek, vagy éppen a diáktársak, ne befolyásoljon, mert nem nekik, hanem magadnak tanulsz! Tudom, hogy elcsépelt közhelynek tűnik amit írok, de pár év múlva már egyáltalán nem ezekre a dolgokra fogsz emlékezni, ellenben lesz egy diplomád, amivel el tudsz helyezkedni.
Kitartás!!!
De sajnos elrontottam egy trgyat és rájön még félév erre az egészre.
Most már annyira kivagyok, hogy már teljesen rámegy az egészségem is, vagy legalábbis mire elvégzem ezt tönkremegyek.
Most találtam rá a kérdésemre, gondoltam leírom, hogy alakult. A szak nevét nem írom, nehogy rám ismerjenek. Sajnos nem volt alaptalan. 2020-ban abbahagytam teljesen, mikor már passziváltam is. Szóval lehet nem lett volna rossz ötlet, akkor abbahagyni, csak a szüleim hajtpttak és terrorizáltak, hogy muszáj befejezmi
Alapjáraton nem az én világom volt az egész. A legdurvább tárgy 6 féléves ráépülős volt, plusz a tanár is szivatott. Minden nem teljeseített tárgy plusz egy év. Második bukásom akkor volt, mikor szóbelin direkt kicseszett velem hibátlan írásbeli után. Ekkor két opcióm volt, hogy vagy szakot váltok, ahol nincs ennyi számvitel. Erre nem tudtam rábeszélni a szüleimet, anélkül meg nem mertem meglépni. De ez lett volna a menthető, mert akkor lenne diplomám. Mikor már harmadik tárgyfelvételre is megbuktatott (nem nézhettem meg a dolgozatot) és még ott lett volna 3 ráépülés, plusz az államvizsga, akkor azt mondtam, hogy elég. Gyorsan passziváltam, diákmunkáztam, hogy mi legyen, de végül nem mentem vissza. A szüleim más tészta... De végülis, ha a szak váltást se engedték meg... A legrosszabb a falusi csesztetés volt. Azóta nem mentem egyetemre újra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!