Más is tapasztalja a csoporttársai részéről, ezt a mérhetetlen "kedvességet" és "segítőkészséget"?

Vagy csak én vagyok sz.r emberekkel körülvéve?

Vizsgaidőszak közeledtével, én úgy gondolom, hogy a csoporttársaknak együtt kellene működni. Pl. számtalan jegyzetet dolgoztam magam ki, összes tankönyvem megvan, de eddig ha bárki kéréssel vagy kérdéssel fordult hozzám, akár csoporttárs, akár alsóbb éves, nagyon szívesen segítettem nekik, küldtem jegyzetet, adtam kölcsön könyvet, vagy számoltam be vizsgákról.

Saját csoporttársaimtól akárhányszor tétellistát (!), vagy épp 1-1 tétel kidolgozását kérném el, azt a választ kapom "már kitöröltem", "nincs meg a gépen", "kölcsön adtam másnak" stb. mindig jön valami kifogás, de az öt évem alatt soha nem kaptam segítséget (orvosis vagyok egyébként, pláne kéne az összetartás).

Volt olyan, hogy bikémből a tanszéken oktat 5 tanár, ebből mind az öt vizsgáztatott, három tanár olyan volt h tuti megbuksz nála, a másik kettő korrektül osztályozott. Felvettem a vizsgát egy napra. Van egy csoporttársam, aki szintén felvette, ő tudta h azon a napon ki vizsgáztat. Rámírt, hogy nehogy bemenjek, mert az egyik gonosz tanár lesz, ő is lefogja adni a vizsgát, mert tudja h esélytelen nemhogy a jó jegy, de még a kettes is. Na, én benyeltem, leadtam, ő persze továbbra is felvolt jelentkezve, és természetesen elment vizsgázni, bemákolt egy tételt, kijött egy jelessel. Míg én másik vizsgaidőpont alkalmával kifogtam a legkegyetlenebbet. Ezekkel az emberekkel semmilyen viszonyban nemvagyok egyébként, csak csoporttársak, ergó azt sem tudom mondani, hogy utálnának. Mi viszi rá ezeket a hallgatókat, hogy direkt kicsesznek a másikkal? Nekik mitől lesz jobb? Én vagyok csak ilyen emberekkel körülvéve? Komolyan 10ből 8 ilyen.