Egy szegény egyetemista hogyan tud megélni, albérletet fizetni egyetem mellett nehéz szakokon mint pl. az orvosi?

A szegény egyetemista menjen kollégiumba, az nem drága, a könyveket, stb meg lehet szerezni interneten is, amit meg nem az használtan megveszi és utána eladja a következö évfolyamoknak, akkor megvan a következö könyre a pénz.

Az unokahúgom tavaly végzett, pedig nem gazdag a család - az anya egyedül neveli a négy gyereket - ö a legidösebb -, egy Tescós fizetésböl meg a gyerektartásból, amit egy kisebb hivatalban dolgozó apa fizet, plusz egy gyerekre még kap családi pótlékot.

Aki igazán akarja, az megoldja, aki meg csak panaszkodik, kifogásokat keres meg megmagyarázza, miért nem megy, az csak saját magában keresheti a hibát!

Aki akarja az valóban meg tudja oldani, lehet mellette dolgozni is, ha nagyon szegények, akkor jár szociális ösztöndíj (egy főre jutó jövedelemtől függően), ennek összege max. 23 000 forint (3 éve ennyi volt), ráadásul aki nagycsaládos annak kapásból jár ez az összeg. Ha jól tanul az illető, akkor bejut a koliba, ami nem olyan drága, mint pl. egy albérlet. A könyveket, mint korábban írták használtan pár száz forintért vagy könyvtárból is be tudod szerezni, később ugyanúgy értékesítheted, így megtérül.

Én ismerek olyat is, akinek gazdagok a szülei, ráerőltették az orvosit, Budapesti lakos, ennek ellenére beköltözött a koliba, mert nem túl jó a kapcsolata a szüleivel. Sokkal kulturáltabb az orvosi kollégium, saját szobája volt. Pár év után viszont otthagyta, mert nem érdekelte a szakma.

Tehát nem csak azon múlik, hogy ki mennyire tehetős, minden elszántság kérdése.

Ha orvos akarsz lenni, akkor vágj bele. Nem számit, hogy 30 vagy.

Én TTK-t végeztem, elég régen, és egy 14 ágyas kollégiumi szobában kezdtem az egyetemet, emeletes vaságyakon, hidegvizes fürdővel. Matematikát tanitottam óradijért gimnazistáknak, ezzel kerestem pénzt. De a kollégiumi szobatársaim között volt, aki takaritást vállalt,volt, aki éjszakai műszakban cukorkákat csomagolt, volt, aki gyerekekre vigyázott esténként óradijért, kinek, mi sikerült. Aztán másod-harmadévtől már a saját szakterületünkön is akadt fizetős munka. Nekem akkor apukám már nyugdijas volt, kevés volt a pénz, mégis lett diplomám, később munka mellett második is. Ennek köszönhetem, hogy aztán jól kerestem, kifejezetten jól. Meg kell küzdeni mindenért, az orvosi kifejezetten az az egyetem, ahol az elhivatottság is számít. Csak az ösztöndijra alapozni nem lehet, annyira nem sok. Egyébként anno nekem volt 29 éves évfolyamtársam , elsőévesként, pedig már gyereke is volt, amikor belekezdett az egyetembe, és nehezen éltek meg, sokat dolgozott éjszakánként. De megcsinálta, később komoly karriert futott be a szakmában, és nagyon , tényleg nagyon sok pénzt keresett vele.