Milyen emlékeitek vannak a középiskolába kerülésről (gólyatábor, gólyabál, első egy hét)?

Az verébtábor, verébavató, nem gólya. Gólya a főiskolán leszel, jegyezzük már meg.

Egyébként elején taktikázni kell. Nem feltűnősködni, de azért rész venni mindenen, mindenkivel beszélni, de nem túl sokat.

Aztán kialakulnak az erőviszonyok az osztályon belül, és minden rendben lesz :D

Majd jövök én.

Amúgy nekem nagyon tetszett a gólyatábor(nálunk is így hívják, vagy szecskatábornak)nagyon jól éreztem magam.

A feladatom nem volt túl jó de azért megbirkóztam vele. Igaz nálunk a tanárok szecskáztattak mert mi voltunk az első osztály. 3 napig voltunk de az osztály szerintem már az első napon nagyon jól összekovácsolódott. Voltak akik egy kicsit félénkebbek voltak de mi(én meg egy két lány) addig nem hagytuk békén őket míg nem oldódtak fel teljesen. Azóta is emlegetik hogy nem lett volna olyan jó ha mi nem segítünk.

Az iskolám nem változott, a tanáraim sem nagyon változtak de engem nem zavart.

Én most vagyok 9.-es, szóval még kb. friss az élmény, bár már halványul. :D

A gólyatábor nekünk nagyon jó volt, csak mivel csoportokban voltunk, én az elején nagyon nem találtam magamnak társaságot, de aztán a végére összebarátkoztam pár kedves emberrel az osztályomból, egyik lánnyal meg is beszéltük, hogy padtársak leszünk.

Az első hét nekem iszonyú furcsa volt, minden olyan idegennek tűnt. Viszont barátokat könnyen szereztem, pedig általában elég félénk vagyok. Azok is be tudtak illeszkedni, akik nem voltak gólyatáborban, és egész jól összerázódott az osztály.

Pár hét múlva aztán teljesen megszoktam, onnantól már tényleg igazán jó volt. Kialakultak a baráti társaságok, mindenki megtalálta a "hozzá hasonlókat".

Nekem, ha a tanulást nézzük, az volt nehéz, hogy nem ismertem a tanárokat, nem tudtam, mit várnak tőlem. Szóval minden órán egyformán figyeltem és koncentráltam, és ez így nagyon fárasztó. Ilyenkor sóvárogva gondoltam vissza az általánosra, ahol néhány órát nyugodtan végigaludhattam. De aztán itt is megismertem a tanárokat, most már tudom, hogy melyik órán lehet mást csinálni, melyiken kell figyelni, és melyiken lehet röhögni a tanáron.

A régi sulim most már nem hiányzik, bár néha elkap a nosztalgia. A legjobb barátnőmmel az osztályból rendszeresen találkozunk, telefonálunk, elmeséljük egymásnak az élményeinket.

Sok szerencsét neked az új sulidhoz, elképzelem, hogy mennyire várod. Én is pont így voltam tavaly (meg az egész osztályom), már untam az általánost, azonnal gimis akartam lenni. :D