Szerintetek jó az a módszer, ahogy az iskolákban a nyelveket tanítják?

Egyrészt nincs olyan, hogy A módszer: minden tanár máshogy tanít.

Másrészt meg nem, nem lehet úgy tanulni, mint az anyanyelvünket, hiszen a kognitív fejlődés más szintjén áll már az ember ilyenkor, mint amikor az anyanyelvével találkozott, másrészt meg az anyanyelvedet sem úgy tanultad meg, hogy heti 3-5 órát találkoztál, foglalkoztál vele. Meg egészen más a motiváció a tanulásra.

1-es válaszolóval teljesen egyetértek abban, hogy minden tanár máshogy tanít. És minden ember máshogy is tanul. Nagyon "divatos" mostanában (igazából már jó pár éve), amit te mondasz, de én beleőrülnék. Egy olyan angol-tanárom volt, aki hasonlóan tanított volna, pl. nem akarta, hogy kiszótárazzam, mit jelent, hanem inkább próbáljam kitalálni stb. - De azon kívül, hogy frusztrált és időpocsékolásnak éreztem, volt, ami rosszul rögzült, hiába néztem meg utólag a szótárat, összekevertem azzal, amire tippeltem. Rengeteg bosszúságot okozott és önbizalomhiányhoz vezettet. Szerencsére csak külön angolra jártam volna hozzá, hamar otthagytam. Én sokkal könnyebben tudok a hagyományos módszerrel tanulni, ráadásul a beszédet / szövegértést tartom a legfontosabbnak, szóval sosem hagytam túlságosan zavartatni magam az apróbb nyelvtani hibák miatt, szóval pl. egy-egy ritkán használt igeidő vagy egy-egy prepozíció megválasztása nem vet vissza a beszédben, durva hibákat meg nem nagyon követhetek el, mert általában sokkal jobbra becsülik a tudásom más diákok és anyanyelvű emberek is, mint amilyen valójában:))

Emellett a nyelvtanulás kezdeti szakaszában rengeteget tanulok dalszövegekből, később regényekből és filmekből is.

Az iskolai nyelvoktatásnak szerintem a legnagyobb hibája az, hogy ha nem nyelvtagozaton van az ember, akkor túl alacsony az óraszám, és nincsenek bontott csoportok tudásszint szerint (meg így nagyok is a csoportlétszámok). Nyelvtagozaton ezek általában adottak, ott lehet is hatékonyan nyelvet tanulni.

Röviden, tömören, jelenleg a nyelvoktatásnak a következő fogyatékosságaik vannak:

1. Kevés az óraszám

2. Nem minden nyelvtanár való a pályára

3. Kis fős csoportokban kéne oktatni (6 főben maximalizálnám egy-egy csoport létszámát)

4. Nagyobb hangsúlyt kéne fektetni a beszédre

5. Kivonták az összes pénzt az oktatásból.

#6: én nyelvtanárként sokszor hagytam, hogy a diákok saját párbeszédet írjanak. Aztán próbálkoztam azzal is, nem kell helyben, de írják le, kijavítom, és azt megtanulhatják. Ez sokkal jobban működik, de lassan ezt is feladom, mert sokan ennyire sem képesek. Már én is eljutok oda, hogy egy jót megkapnak, és mind ugyanazt tanulja meg.

Nem ordibálok órán, nem cikizek senkit semmilyen hibája miatt, laza és humoros a légkör az órán, mégis több év tanulás után is magyarul válaszolnak olyan egyszerű kérdésre, mint hogy "How old are you?", és nem értik, mi ezzel a probléma. Ilyen helyzetben hogy legyen nagyobb hangsúly a beszéden? Nekem már teljesen elment a kedvem az egésztől, pedig csak pár éve tanítok közoktatásban.

Ezt már #2 igen jól megfogalmazta: " mintha nem a saját céljuk lenne az, hogy megtanuljanak beszélni".

Mert nem a céljuk. Célkitűzéshez-elindulni végrehajtani szürkeállomány és akarni tudás kell.