Tényleg ilyen nagy bajok vannak a közoktatással? Ennyien nem tudták megérteni, amit Ákos mondott?

Nagyon egyszerű a válasz. Egyáltalán nem minden nő képes érzelmekkel teli gondoskodni a gyerekéről és a családjáról.

Nem minden nő vágyik arra, hogy családja legyen és nem mindenkit elégít ki az anyaszerep.

Mi nők nem vagyunk egyformák, tehát nem lehet bekategorizálni sem és megmondani bárkinek is, hogy mire vágyunk, vagy mit kellene tennünk.

Szerintem a kategorizálás, az sztereotípiák és az általánosítás mindig rossz, tehát Ákos véleménye sem helyénvaló, még ebben a formában sem, ahogy te megmagyarázod.

Ezek szerint Te nem értetted meg, amit mondod. Jótékonyan kihagyod a kulcsszót: princípium (jelentése: alapelv, de ennél jóval gazdagabb tartalommal). Ákos ezt mondja a nő dolgáról: a női princípiumot beteljesíteni. Aztán definiálja is: "valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni."

Vagyis a nőnek ez a dolga. Ha nem szül gyereket, nem rendeli alá magát valakinek, akkor nem teljesíti kötelességét. Sőt, a princípium ennél többet jelent: ha nem teszi, gyakorlatilag NEM nő (hiszen nem teljesíti a princípiumot).

Amit a férfiról mondasz, érdekes. Szerinted a férfi dolga biztonságot nyújtani a családnak, vagyis eltartani. Hogyan tartsa el? Dolgozik, és ezért pénzt kap. Mit dolgozzon? Azt, mai jól esik neki, amit tud, azt, amivel megvalósíthatja önmagát, csak ne felejtse el, hogy családjáért is felelős. Vagyis ezernyi lehetőség adott, hogy a férfi beteljesítse szerepét.

A nőnek mennyi adott? Egyetlen egy.

Az pedig, hogy csak egy nő tud érzelmekkel telve gondoskodni gyerekeiről, merő szexizmus. Ahogy az a felvetés is, hogy egy nő ne tudna anyagilag hozzájárulni a családi jóléthez.

"Akire az általad meghatározott dolgok igazak, azok általában leszbikusok, apácák, remeték vagy macskás öregasszonyok."

- Ezek után csak arra szeretnélek kérni, hogy ne menjél tanárnak.

Egyetértek az előttem szólóval.

Ne menj tanárnak.

Az általánosítás, sztereotípiák hajtogatása és a szűklátókörűség nem jó ajánló levelek.

Kérdező, teljes mértékben egyetértek veled. Ráadásul én is nő vagyok.

A probléma itt az, hogy - elsősorban gazdasági okokból - olyan régen megy már az agymosás, hogy egy értékes nőnek karrierje és keresete van, és aki otthon marad és a családjának szenteli az életét, az vagy tunya banya, vagy kihasználós útszéli, hogy pavlovi reflexként hördül fel szinte minden nő, ha a nőiség eredeti rendeltetésére és feladatára emlékeztetik. Mert nehogy már őt anyává és feleséggé degradálják, mikor neki a cégnél fontos feladata van.

Ezzel együtt sajnos az egész "karrier vagy gyerek" téma csak egy nagyon szűk réteget érint a maga valóságában Magyarországon, többnyire parttalan és meddő vita. Nagyon messze állunk mi gazdaságilag attól, hogy a nők munkavállalása kizárólag az önmegvalósításról szóljon, vagy egyáltalán választási lehetőségünk legyen munka és család között. Általában ha fel akarjuk nevelni a gyerekeinket, ha enni akarunk adni nekik, ahhoz a munkahelyünkön is helyt kell állnunk.

Kedves Kérdező,

nagyon örülök, hogy végre egy olyan Nő gondolatait olvashatom, aki képes a tisztánlátásra és a gondolkodásra.

A tanári pályán a céloddal nem fogsz tudni forradalmat csinálni, mert a katedrán ezt a rendszer egyszerűen nem engedi sajnos. Az állam azt kapja a kötelező poroszos jellegű oktatási rendszertől, amiért fizet: az emberek legyenek gondolkodásra, véleménynyilvánításra teljes mértékben alkalmatlanok, és véletlenül se tegyenek szert se valódi műveltségre, se rendszerezett tudásra (piszok jó munkát végeznek e téren). Az oktatás romboló része nem véletlenül kötelező. Ha hasznos lenne, akkor az emberek önként küzdenének érte, és nem kéne törvényi agresszióval az embereket hasznavehetetlen információmassza besXggelésére kötelezni.

A nő olyasmire is képes, amire egy férfi sem: összetartja érzelmileg a családot, feltéve, ha a párja boldoggá tudja tenni (ha nem megy, akkor a család szétesik előbb vagy utóbb). Ez a feladat egy erőt próbáló feladat, de ha a karrierépítés okozta feladat-túlterhelés csapdájába van kényszerítve, akkor sokkal nehezebb vagy lehetetlen dolga van. A stabil társadalom legkisebb elemi építőkockái a stabil családokban a belül rendezett emberek. Nem véletlen, hogy az elsősorban feminista célkitűzések elsősorban a nőiséget rombolják szét, de ezt a legtöbb nő sajnos képtelen észrevenni, "hála" az aktuális felforgató .izmusoknak, a kötelező oktatásnak és a médiának.

A régi szép időkben egy családfenntartó elégséges volt egy többtagú család fenntartásához, mert a jövedelemviszonyok jóval normálisabbak voltak. Azáltal, hogy ma már egy kis létszámú családnak sok esetben már két családfenntartó munkája is kevés, lehetőséget teremt, hogy a munkaképes emberek másik felén (összes keresőből sacc / kb 50% férfi, 50% nő) is lehet élősködni (adók...) ez is elég nagy buli, viszont a munkaidő, vagy karrierépítés a Nő családnak fontos feladataiból vesz el rengeteg értékes időt. Ákosnak igaza van. Normális esetben nem a karrierépítés kellene, hogy legyen egy Nő elsődleges feladatköre.