Hogyan lehet valakiből egyetemi tanár? Mit kell elvégeznie? Gondolom nem az osztatlan tanárképzést.

Attól függ; kétféle egyetemi tanárt különböztetünk meg:

1. professzor: őket általában kinevezik a munkásságuk alapján (persze el kell érni a doktori címet, kutatni x évig, aztán kinevezik).

2. óraadó tanár: őket is a munkásságuk alapján szokták beválogatni, de ehhez nem szükséges több évtizedes kutatómunka; sőt, elég doktorandusznak lenni.

Nem egészen, az egyetemi oktatók ranglétráján négy lépcsőfok van: tanársegéd, adjunktus, docens, professzor (ez utóbbit nevezik hivatalosan egyetemi tanárnak).

Igen, kell a PhD fokozat,de a professzori kinevezéshez az már nem elég, oda legalább habilitált doktori cím kell még. Tudományos munkásság, cikkek írása, konferenciákon való részvétel elvárás mind a négy szinten.

Az egyetemi oktatóknak semmilyen tanárképzésben nem kell részt venniük, ez nem előírás velük szemben. Az orvoskari vagy mérnöki kari oktatók többségükben orvosit vagy mérnöki szakot végeztek.

A kérdésre válaszolva:

Először is, minimum mesterszak (egyetemi végzettség) szükséges hozzá. Ha ez megvan, akkor beiratkozol egy doktori iskolába. De egyetemistaként is már jó, ha valamilyen plusz munkában részt veszel, pl. tanszéki kutatásban, illetve indulsz a tudományos diákköri konferencián. Az pedig kiváltképp jó pont, ha ott díjat is kapsz. :) Ha megkezdted a doktori képzést, akkor elvileg már tanársegédnek felvehetnek.

Az egyetemi tanárokat a köztársasági elnök nevezi ki. Sokszor előfordul, hogy politikai okokból olyan embert is kineveznek egyetemi tanárnak, aki nem felel meg a szakmai követelményeknek, ez régen is előfordult és manapság is sajnos.

Alapvető követelmények:

1. Rendelkezzen PhD vagy DLA fokozattal. (Ez az önálló tudományos kutatómunkára való alkalmasságot és ezzel a legmagasabb egyetemi végzettséget, szakképzettséget és az egyetlen, így legmagasabb, tudományos fokozatot is magában foglaló oklevél)

2. Rendelkezzen Habilitációs oklevéllel, ami a PhD feletti kiemelkedő tudományos munkásságot és a vezető oktatói alkalmasságot tehát tanári képességet igazolja. Dr. habil címmel jár.

Mindezekhez fontosak az alábbiak:

-jelentős nemzetközi publikációs tevékenység (impact factoros referált folyóiratokban)

-jelentős nemzetközi idézettség (tudományos munkásság nemzetközi visszhangja)

-kimagasló scientometriai mutatók (kumulált impact factor, Hirsch-index)

-jelentős tudományos szintetizáló munkásság (könyvfejezetek, review cikkek esetleg monográfia)

-önálló tananyagfejlesztő képesség (általában saját egyetemi kurzus kidolgozása)

-egyetemi előadó képesség magyar és angol nyelven

-tudományos kooperációs képesség (közös többszerzős művek, közös pályázatok, tudományos társaságokban betöltött tisztségek, szerkesztőbizottsági tagságok igazolhatják)

-tudományos iskolateremtő képesség (sikeresen végzett PhD hallgatók témavezetése)

Azt az egyetemi vezető oktatót, aki lényegében megfelel az egyetemi tanári kritériumoknak, de a köztársasági elnök nem nevezte még ki professzornak, azt "habilitált docensnek" nevezik.

Az a vezető oktató aki még nem habilitált, de egyebekben megfelel az adott egyetem szakmai kritériumainak azt docensnek nevezik ki, innentől lehet tanszékvezető, dékán, vagy intézetigazgató.

Azt az önálló oktatómunkára képes, tudományos fokozattal rendelkező tapasztalt oktatót, aki bizonyos fokú publikációs eredményekkel már rendelkezik "egyetemi adjunktusnak nevezik ki".

A tudományos fokozattal még nem rendelkező, de doktori iskolába már beiratkozott oktatót "egyetemi tanársegédnek" nevezhetik ki.

Az az egyetemi oktató, aki nem felel meg a tanársegédi kinevezés követelményeinek, de oktatóként számítanak a munkájára azt "tanszéki mérnöknek" nevezhetik ki.

Kicsit még hozzátennék EmberÁdám3 kolléga részletes válaszához.

Az a vezető oktató aki még nem habilitált, de egyebekben megfelel az adott egyetem szakmai kritériumainak azt docensnek nevezik ki, innentől lehet tanszékvezető, dékán, vagy intézetigazgató.

1. Jó is lenne! Van, ahol a habilitáció feltétele a docensi kinevezésnek, van, ahol nem. Így az az egyébként felháborító helyzet áll fenn, hogy ugyanazzal a tudományos teljesítménnyel (habilitáció nélkül) az egyik intézményben kineveznek docensnek, a másikban viszont csak adjunktus maradsz, ami bruttó 90.000 forinttal alacsonyabb fizetést jelent, ha jól számolom.

2. adjunktus is lehet tanszékvezető, intézetigazgató.

Azt az önálló oktatómunkára képes, tudományos fokozattal rendelkező tapasztalt oktatót, aki bizonyos fokú publikációs eredményekkel már rendelkezik "egyetemi adjunktusnak nevezik ki".

A tudományos fokozattal még nem rendelkező, de doktori iskolába már beiratkozott oktatót "egyetemi tanársegédnek" nevezhetik ki.

- csak simán tanársegéd és adjunktus, jópár éve már nincs egyetemi/főiskolai megkülönböztetés, csak a docenseknél, tanároknál van.

Az az egyetemi oktató, aki nem felel meg a tanársegédi kinevezés követelményeinek, de oktatóként számítanak a munkájára azt "tanszéki mérnöknek" nevezhetik ki.

- vagy mérnöktanárnak, nyelvtanárnak stb., az oktatói követelményrendszerben külön fejezet a "tanári" munkakörök leírása. Jónéhányan nem tudják időben befejezni a PhD-jüket, akkor sorolják át őket ide, ha szükség van a munkájukra.

Részben egyetértve az előbbi kiegészítő megjegyzésekkel, további kiegészítéseket fűznék hozzá:

--Van olyan egyetem, ahol adjunktus lehet tanszékvezető, intézetigazgató de nagyon sok egyetemen csak vezető oktatók (docens,professzor) tölthetnek be vezetői megbízást. Az viszont igaz, hogy ideiglenesen adjunktust is megbízhatnak valamelyik szervezeti egység vezetésével, a végleges pályázat kiírásáig.

--A legtöbb egyetemen a habilitáció az egyetemi tanári kinevezés feltétele, az országban jelenleg kinevezett docensek nagyon nagy része nem habilitált, sőt sokan vannak akik úgy docensek, hogy a saját egyetemük jelenlegi docensi követelményeinek sem felelnek meg, hanem csak a saját kinevezésükkor feleltek meg az akkori követelményeknek.

Sajnos ez kétségkívül egy furcsa kontraszelekciós helyzet. Az igazságos, méltányos és célszerű megoldás az lenne, ha mindenkinek meg kellene felelnie annak a követelményrendszernek ami a saját munkakörének a mindenkori aktuális kinevezési feltétele.

A méltánytalanság másik forrása, hogy a kinevezési feltételek sokszor nem objektívek, hanem valamilyen minimumfeltételeknek való megfelelést követően egy bizottsági titkos szavazástól függenek. Ez végképp balkáni helyzeteket teremt, mert sok esetben a jelöltnél gyengébb mutatókkal rendelkező bizottsági tagok szavaznak a náluk jobb jelöltről és így nyilván érdekeltek abban, hogy ne vegyék fel, vagy nevezzék ki az illetőt.

Ennek egy példája az MTA Doktora cím megszerzése, ahol a folyosói uram-bátyám maffiamódszerek uralkodnak. És végképp olyan bizottsági tagok szavaznak, akik sok esetben közelében sincsenek a mai doktori követelményeknek (sok esetben úgy MTA doktorok, sőt akadémikusok, hogy a mai PhD kritériumokat sem teljesítik maradék nélkül.)

Jó megoldást az jelentene, ha ezekre rendeletben szabályozott objektív mutatószámokkal mérhető, egységes kritériumok lennének (természetesen minden szakterületre külön-külön finomhangolva), amelyek mindenki számára kötelezőek lennének és bármelyik titkárnő ellenőrizhetné, hogy teljesülnek-e a feltételek vagy sem. Ahol ezek teljesülnek azt ki kellene nevezni, akinél nem teljesünek azt nem szabadna kinevezni, vagy beosztásában megtartani.

Sajnos ettől nagyon messze vagyunk, mert ez jelentős hatalmi pozícióktól, ügyeskedési lehetőségektől, befolyással való visszaélés lehetőségétől, politikai befolyásolási lehetőségtől és korrupciótól fosztaná meg a mindenkor hatalmi helyzetben lévőket.