Megéri-e kéttannyelvű iskolába menni?

Egyáltalán nem pártolom a kéttannyelvű iskolákat, az egyik rokonom járt olyanba, a legtöbben csak középfokig jutottak (nem tudom, hogy csinálták)...

Én nyelvtagozatos, "sima" gimnáziumba jártam, volt, aki 2. nyelvből 3 év alatt, csak az iskolai oktatás alapján, előtanulmányok nélkül megcsinálta a felsőfokot, és többen is felvételiztek sikeresen 2. nyelvből.

Szóval szerintem a kéttannyelvű nem tud elég pluszt nyújtani, ami nyelvtanulási lehetőségeket illeti, de az első évben szinte csak nyelvoktatás van, ezért:

- egy évvel tovább kell gimnáziumba járni (én nem vállaltam volna be, örültem, mikor vége lett, pedig kis erőfeszítéssel is kitűnő voltam, szóval nem voltak rossz élményeim)

- az alatt az egy év alatt sokat felejt az ember a többi tárgyból, és utána sem a többi tárgyon van a súlypont (ami akár hátrány is lehet a felvételinél)

A nyelvtanulás sikeressége nagyon sok dologtól függ, van, amire van befolyásod, van, amire nincs:

- óraszám (ezt biztosítja egy nyelvtagozat is)

- tanár (ez lutri...)

- nyelvérzék (szerencse...)

- szorgalom (ez legalább csak rajtad múlik)

A nyelvtanulásért sokat lehet tenni iskolán kívül is, ezért én pazarlásnak érezném ezért egy évet ráhúzni...

Az előző válaszolóval szemben én abszolút a kéttannyelvű iskolákat pártolom.

Én is nemzetiségi gimnáziumba jártam, német előkészítővel. Utolsó évben az osztályunk 90 százaléka csinálta meg a felsőfokú nyelvvizsgát, második nyelvből is hasonló arányban. Most egy évvel ezután, az osztály fele külföldön tanul egyetemen.

Nekem inkább a nyelvtagozatos iskolákkal szemben vannak fenntartásaim, sok ismerősöm és barátom is itt végzett, de csak néhányan jutottak el a felsőfokig, ők is inkább azok voltak akik tanórákon kívül is odatették magukat.

Tehát ez egyáltalán nem az iskola típusán múlik, hanem az ezen belüli megvalósításon. Én csak a saját példámat írom le, nem tudom a te környékeden milyen színvonalon folyik a nyelvoktatás. Esetleg nem ismersz az említett sulikból valakit, akinek releváns tapasztalata van?

Én a helyedben viszont mindenképpen megfontolnám a kéttannyelűt. Ha mindkét iskola nyelvi előkészítővel indul, akkor már mindenképpen elvesztesz egy évet. Én személy szerint nem bánom, hogy plusz egy évet jártam gimibe, az egyik legjobb évem volt a nulladik. Ugyanakkor ennek köszönhetően sokkal érettebbnek, felnőtteb lettem mire leérettségiztem, ez egyetemen hatalmas előny.

A szaktárgyak nagyon sok pluszt adnak, amit egyébként soha nem tanulnál meg viszont nagyon hasznos lehet a későbbiekben. Ha óráról órára tanulsz, szinte észrevétlenül tanulod meg a nyelvet is, nem kell külön készülnöd.

Valamennyire megértem az aggodalmad, én is ugyanígy éreztem felvételi előtt. :)El sem tudtam képzelni, hogy idegen nyelven tanuljak és érettségizzek, most viszont már csak mosolyogni tudok azon mennyire túlaggódtam. :)

Az elején talán kicsit több szorgalom kell, de hamar belejössz és nem jelent majd extra nehézséget hogy a szaktárgyakat is angolul tanulod. És igen, ugyanúgy el tudod majd mondani magyarul, hiszen az egész ott van a fejedben, csak egy másik nyelven. Talán pár fogalommal lehetnek gondjaid, de az internet korában nem aggódnék ezért.

Én is jártam versenyekre, OKTV-re, abszolút semmi gondom nem volt amiatt mert németül tanultam. Az érettségi is abszolút teljesíthető idegen nyelven, ráadásul még plusz időt is kapsz, ami sose jön rosszul. Én is jogra akartam bekerülni, húsz ponttal a ponthatár fölött voltam.

Ezenkívül pedig rengetegszer voltunk külföldön, cserediákkapcsolatokkal, osztálykirándulással, ösztöndíjjal. Mindegyik szuper élmény volt, ráadásul anyanyelvi környezetben.