Budapestiként érdemes Szegedre mennem egyetemre csak a kolesz miatt?
Nagyon vonzz a kolis élet. Viszont nem tudom bevállaljam-e. Ugyanis nehezen nyílok meg emberek között, életemet a fészbuk előtt töltöm, élő kapcsolataim nem igazán vannak, nehezen jövök ki az új emberekkel...
Viszont nagyon szeretnék már ebből kitörni, társasági ember lenni, élményeket, barátokat szerezni. De eléggé labilis vagyok lelkileg (pszichológushoz járok évek óta).
Ajánlanátok? Vagy Budapesten van elég lehetőség az ismerkedéshez?
"Vagy Budapesten van elég lehetőség az ismerkedéshez?"
Á nincs, lepukkant kis hely alig két és félmillió ember lakik ott, meg az agglomerációjában!
Most ezt komolyan kérded????? Szeged egy rossz vicc Pesthez képest, mondom ezt szegediként!
Amit meg a kollégiumokról írsz, tehát antiszociális vagy, ezért be akarod magad záratni sok ember közé, hogy így rákényszerülj arra, hogy szóba állj velük? Mert ha jól értem erről van szó.
Hagy emlékeztesselek valamire:
"nehezen nyílok meg emberek között"
"élő kapcsolataim nem igazán vannak"
"nehezen jövök ki az új emberekkel"
"eléggé labilis vagyok lelkileg"
A pszichológus meg a hab a tortán! Felsoroltad az összes, de tényleg az összes olyan "kvalitást", ami teljesen alkalmatlanná tesz téged a kollégiumi életre! Te még egy albérletet is nehezen tudnál megosztani valakivel nem, hogy egy szobában élj mondjuk három másikkal. Még egy nagyobbat szellenteni sem lehet egy kollégiumban, anélkül, hogy valaki ne kérdezne rá, hogy "Ki fingott be a szobába?"
A legtöbb kollégista menekül albérletbe ha teheti, és aki meg nem tud, azok állandóan verekszenek egymással, az egyik aludna, a másik enne, a harmadik tanul, a negyedik gépezne. Ha kifogsz egy konzervatóriumos lakótársat, akkor az késő este is ott fog nyekeregni a szobában, soroljam? Nem mehetsz akkor fürdeni, mikor akarsz, nem vetkőzhetsz le, amikor akarsz, nem jöhetsz ki-be, amikor akarsz, és akkor az olyan dolgokról, mint a rendszeresen előforduló lopások vagy az, hogy a szobatársad épp egy ellentétes neművel van elfoglalva tőled két méterre, és te nem tudsz tőlük aludni, még nem is beszéltem.
Tudod milyen gyakran cserélgetik a panaszok miatt a lakótársakat? Szinte nincs olyan, hogy valaki egy szobában fél évnél tovább marad! Pedig ezek belevaló társasági emberek!
Elmondom mi lesz a vége ha kollégiumba mégy, pár hónap után depressziós leszel, azt fogod gondolni, hogy mindenki utál, ott fogod hagyni az egyetemet, mert senki sem szeret, és jó eséllyel túl leszel egy öngyilkossági kísérleten. Neked a kollégium olyan lesz, mint egy náci munkatábor, ne , semmiféleképp ne is gondolj arra, hogy kollégista legyél! A valóságban az nem olyan, mint valami hülye amerikai tinifilmben, a kollégium az egy szükséglakás csóró hallgatóknak, semmi több!
Az meg, hogy páran szép dolgokat mesélnek róla, nem kell bedőlni, a dédnagyapám is csak a szépet mesélte el az orosz hadifogságról.
Én egyébként nem voltam kollégista, de akikkel beszéltem, azok mind gyűlölték a dolgot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!