Miért van az, h az egyetemen (pl SZTE) egy bölcsész délig alszik, majd bemegy 2 órára. Egy természettudományis meg meggebed ( főként a szivatások miatt). Miért van ekkora különbség a 2 kar szakjainak követelménye között? Kinek jó ez?

Ez így van a DE-n is. Az osztálytársaimmal mindannyian a DE-re mentünk, csak külön karokra és szakokra. Ahová én mentem, egész évben összesen 2 darab vizsgám volt, amugymeg egy "a" betüt sem tanultam meg, röhögve csapkodtam a térdem egész évben, mikor olyan volt a kedvem 3 hétig se mentem be órára, mégis meglett mindegyik tantárgyam. A többi osztálytársam akik más karokra mennek, egy évben 20-22 vizsgájuk volt, mindennap reggeltől estig kötelezően órákra kell járniuk, sok sok zh meg házidolgozat, gyakorlat, ilyenek. Még pénteken is (az én karomon nincsen pénteken oktatás!)

Szóval ők irigykednek, én meg nem tudom hogy jó e ez nekem, hogy ilyen laza a karom, ahova járok.

Hát mindenesetre érdekes!

Nehéz kérdést tettél fel, megpróbálok röviden válaszolni rá...

Bölcsész vagyok, igaz, nem Szegeden, hanem Pécsen. Itt is előfordul az a fajta bölcsész prototípus, ami nálatok: nem tanul, bulizik, alszik délig, majd kómásan belibeg egy, max. két órára. Igen, rengeteg szaktársam csinálja ugyanezt, felvesz 20 kreditet egy félévben, aztán megpróbál kettessel átcsusszanni félév végén. Igen, van ilyen is.

Meg van olyan is, mint én: reggel nyolcra megyek be a bőőőcsészkarra, és nem ritka, hogy este nyolcig ott vagyok. Felveszek 60 kreditet egy félévben, és képzeld: meggebedek a tanulásban, nem csak vizsgaidőszakban, mert bizony nálunk is vannak olyan tanárok szép számmal, akik minden héten zh-t íratnak. Ez kell ahhoz, hogy relatíve kevés csúszással öt év alatt befejezzem az egyetemet.

Mindemellett van egy óriási különbség BTK-s és TTK-s között, amit csak pár év egyetem után fogtam fel: míg a TTK-s szó szerint seggel, azaz van egy tankönyve, abból a tanár feladja a megtanulandót, majd a diák megtanulja és visszaböfögi, a bőőőcsész a saját szellemi tőkéjéból él, ami azt jelenti, hogy nem tálalják neki tálcán a tananyagot, hanem maga kukázza össze, a tanárok nem azt kérik vissza tőle, ami egy tankönyvben van, hanem a saját gondolataira kíváncsiak. Éppen ezért bőőőcsészek: olvasnak, gondolkodnak, összevetik az eddigiekkel, szintézisbe hozzák az anyagot, majd levágnak egy szpícset a tanárnak ilyen címmel: "ÉN úgy gondolom...". Szóval azt gondolom, igen, első látásra tényleg genyóságnak tűnhet, hogy a bőőőcsész a Bovarynét kapja kötelező olvasmánynak, amit gimiben mindenki tanult, de míg a gimiben volt hozzá tankönyv, ahol szépen leírták, mit hogy kell értelmezni, a bőőőcsész nem kap hozzá segédanyagot. Emellett ott van a kényszer, hogy új színeket kell felfedezni egy adott műben, új, saját módszer szerint kell értelmet adni a dolgoknak. Gyakorlatilag a semmiből kell építkezni, és ez sokszor sokkal-sokkal nehezebb, mint beseggelni konkrét adatokat egy táblázatból.

egyetértek az előttem szólokkal, de azért van egy dolog,amivel nem

azért nem elég seggelni TTK-n,hanem inkább meg kell érteni a folyamatokat, és nem tudsz kútfőből szépeket mondani, mint BTK-n,ahol kibeszéled magad,akár tanulsz,akár nem....

egy BTK-s,aki TTK-s volt

A TTK-n egy jó végzettséggel kaphatsz egy jó külföldi munkát, míg magyartanárként meg lehet élni, de meggazdagoni nem.

A töriszakosok meg kizárt, hogy egész nap lebzseljenek. Legutoljára az ókori görögök tehették meg ezt, mert akkor még rövid volt a történelem.

Nyelvszak: Mondjuk az szerencsés, mert ha valakinek jó érzéke van hozzá, akkor megtudja tanulni. Meg ott pár regény elolvasása vagy pár film megnézése különböző témakörökben is sokat segít a nyelv elsajátításában, tehát szórakozva tanulhat az ember. Na meg ott vannak a külföldi utazások. A bébiszitterkedés is jó nyelvtanulási lehetőség lehet. Persze, nem mondom azt, hogy a nyelvszak büfészak, de azért nem ott szórják ki az emberek 80%-át, mint a TTK-n.