Lehetek magántanuló?

Hozzáfűzném, hogy nem vagyok annyira rossz tanuló, de lehetnék kitűnő is, ha lenne hozzá idegzetem.

Soha nem volt konfliktusom egyetlen tanárral sem, de a tornatanáromat annyira nem tudom elviselni, hogy be sem járok órára.

Gyakran hiányzok iskolából, mert valamikor hetekig beteg vagyok és gyakran van hasgörcsöm. Előfordult, hogy reggel elmentem az iskoláig, majd visszafordultam és kihasználva a gyakori fejfájásomat, elmentem az orvoshoz kérni egy igazolást.

Amúgy sem vagyok sokszor iskolában és így legalább nem kellene elviselnem a többiek összesúgásait a hátam mögött és a hiányzásokból adódó felkészületlenségemet.

Három éve van nyaranta munkahelyem és szeretem a kollégáimat, mindig jókat beszélgetünk a "csapatépítő" programokon (úgymint közös fürdőzés, bográcsolás, vagy vacsora). Gyakran megyünk be egymáshoz munka közben - igen, megengedi a főnök és a munkaidőbe is belefér - és órákig tudunk csacsogni mindenféléről.

Inkább a korombeliekkel van problémám, de nem tartom fontosnak ezt kifejteni.

Egy éve járok pszichológushoz a mindenféle problémáim miatt és segített. Ezt a magántanulói gondolat a múlthéten pattant ki a fejemből. Ma megbeszéltem vele és azt mondta, hogy neki ez már tavaly is eszébe jutott, de nem merte felvetni, nehogy összekavarjon, valamint hozzáfűzte, hogy szerinte nagyon jó ötlet. Szóval beszéltem az osztályfőnökkel és folyamatban van a kérdésre a válasz kiderítése, hogy lehetek-e.

Nem menekülök, hanem változtatok. Nevezhetjük menekülésnek is, de felfogás szinten nem így van.