Koleszosok! Mesélnétek, milyen kollégistának lenni? Nem megy a tanulás rovására?

Nem tudom, hogy középiskolás, vagy egyetemi koleszra gondolsz, mert azért elég más a kettő.

Nekem csak középiskolásról van élményem. Minden azon múlik, hogy milyenek a szobatársaid!:) Első 2 hétbe olyat kaptam, aki egész nap meg sem szólalt, csak olvasott és beszélgetni nem lehetett vele. Csak nézni a négy falat. Hát, az biztos, hogy ő nem rontott a tanulásomon.... de hát... az az unalom volt magasfokon:D

Aztán kaptam egy egész jófej csajt, akivel jóba lettünk és mindig a társaságukkal voltam. Velük élvezet volt koleszosnak lenni!:D Imádtam! Jó érzés, hogy szabad vagy, te irányítod az életed, és ha a szobatársak aranyosak akkor nagyon lehet szeretni.:)) Bár tény, hogy miután hazajöttem éreztem, hogy sokkal többet tudok tanulásra fordítani így, mint ott. De azért, ha benned van az akarat, hogy tanulnod kell...akkor ott is le tudsz ülni, nem gátolnak:) (kijöttem a kollégiumból kb. fél év után más okok miatt)

Szívatástól nem kell félni!:D Én is nagyon féltem, hogy biztosan lesz. És semmi nem volt!:) Max gólyaavatón később, de addigra már kialakulnak kapcsolatok és azok is csak viccesek!:) Bár... arra számíts, én is megkaptam nem egyszer, hogy hallgatni fogod, hogy "Te vagy az új csináld meg ezt csináld azt!" Nálam nem jött ez be, mert bár kötözködős nem vagyok, de nem tűröm ha ugráltatnának!:)

Egyetemes kollégiumról nem tudok személyes élményt, de azt hallottam, hogy ott az élet buli, buli és buli.

Hát, remélem segítettem valamit!:)