Miért kell a tanárnak ma úgy viselkednie mint a diáknak?

Nem igazán értek Veled egyet. A tanárok valóban nem konzerválódtak egy 30 évvel ezelőtti állapotra. Hinniük kell az értékekben még és abban, hogy ezeket a dolgokat bele tudják táplálni még egy mai fiatal agyába is. Az már más kérdés, hogy a próza vagy a líra már szinte teljesen perifériára van szorulva, az igényes élőzenéről már nem is beszélve. Ezeket nyilván egy teljesen mai ember, a nagy átlag nem tudja elfogadni, mivel nyakon van öntve azzal, amit a média vagy az illető ember kortársai magukból kiokádnak. Itt simulékonyságot várnak el. Nem meglepő, hiszen ez egy ilyen kor. Megint más emberek totál másra vágynak.

Utolsó mondatodra reflektálva. Felégetni magam mögött. Ebben milyen pszichológia is rejlik? Jó, nem mondom. Egyrészt valóban a deviancia. Ám ismét tovább menve és némi repetícióval. Miért alakul ez ki? Nagy közhely ugyan mégis most ehhez a gondolatfolyamhoz kapcsolnám. Ha valaki látja azt mi folyik körülötte az nem dühöt, frusztrációt, agressziót, egyfajta menekülési vágyat generál? Itt mindenki menekül. Vagy a társadalom vagy maga elől. A menekülés bezárkózást generál. Az izoláció pedig egyenes út ahhoz, hogy elkezdjünk mélyre ásni az agyunkba. Ilyenkor nyílnak fel bennünk különböző ajtók, felszínre jön a tudattalan. A düh, a harag az agresszió által előidézve csapódnak ki ezek a borzalmas gondolatok. Ami persze nyilván valamilyen szinten deviancia is. De . Menjünk vissza egészen a biliai időkig, amikoris Szodoma és Gomora városa el volt pusztítva Isten által. Ehhez hasonló pusztítás által akár meg is tisztulhatnánk. Nem arra vágyom, hogy tönkre menjen itt minden, csupán arra, hogy valami újnak a kezdete legyen. Új gondolatokra, vezérfonalakra, ami által mi és az egész emberiség új napra ébredne. Ezért írhatta le ezeket a sorokat akár József Attila az Ülni, állni, ölni, halni című versében vagy Jim Morrison. Azaz összefoglalva lehet deviancia, de ha valaki szétesik nap mint nap látva azt, hogy agy-nélkül rohanunk valami ismeretlen cél felé akkor mi is történik? Megint visszajutunk oda, hogy düh, harag, agresszió, frusztráció, valamint félelem, magunkba zárkózás, izoláció. Innentől egyenes út vezet megint a fájdalom és kirekesztettség érzéséhez. Ezért születhetnek vagy születhettek meg pusztítással kapcsolatos gondolatok.