Általános iskola 4. osztályában dolgozatírásnál hány százaléknál húzzák meg a ponthatárokat?

Szerintem nem jól emlékszel, 90%-tól van ötös...

Én nem hiszem, hogy 80-90 %közötti eredményre bármikor is adtak volna ötöst.

"Másfél oldalas tollbamondásban volt két db. kétvonalas hibája, 4-es. És még csak negyedikes."

Hát igen, tudják mivel kell elvenni a gyerek kedvét a tanulástól. Az egyik gyerekemnek folyton gond volt az írásképével, a folyó írás ocsmány macskakaparásnak tűnt, utált írni. Nemrég leléptünk külföldre, ezen a környéken sok a külföldi diák, sokan vannak Angliából is. Ott ugyebár a nyomtatott írást használják, szóval itt nem csesztetik az innen-onnan származó diákokat ezzel, az enyémnek is csak az R betű formázása miatt szóltak. Úgy ír ahogy akar, ha olvasható. Az írásképe szép, összerendezett lett, megszerette az írást, a korábbi nyafogások helyett lelkesen körmöli a feladatokat. Persze nem az otthon megszokott betűkanyarítást használja, hanem egy félig nyomtatott félig folyóírást, de épp néztem a füzetét, hogy milyen rendezett, olvasható, holott otthon a füzetei az összehányt macskakaparáshoz hasonlítottak.

Nálunk 50%-tól 2-es (vagy 60%), 70%-tól 3-as, 80%-tól 4-es, 90%-tól 5-ös volt annak idején, ha jól rémlik.

Szerintem nem szigorú, hisz most kéne minél jobban rögzülnie a dolgoknak. Az a baj, hogy manapság egyre kevesebb ember képes helyesen írni éppen amiatt, hogy alig gyakorolják. Ha én tanár lennék, minden egyes órán tollbamondást diktálnék a gyerekeknek. Sajna a legtöbb szülőt nemigen érdekli, hogy helyesen ír-e a gyereke vagy sem (tisztelet a kivételnek), ez jobbára azért lehet, mert a szülő is például juknak írja a lyukat, és a hasonlók. Ha 4-est kap, annak oka van, azt jelenti, hogy gyakorolnotok kell még, főleg azokat a szavakat, amik nem mennek neki, így a tanárnak nem lesz oka 5-nél rosszabbat adni a dolgozatára. Anyukám itthon is sok szöveget diktált le nekem, és soha nem volt problémám az órai tollbamondásokkal, ennek köszönhetően most nincs szükségem wordre, illetve egyéb segítségre ahhoz, hogy egy mondatot helyesen tudjak leírni, és ez az érettséginél elég nagy előnyt jelentett.

6: "Ha én tanár lennék, minden egyes órán tollbamondást diktálnék a gyerekeknek"

Mielőtt eljöttünk Magyarországról, beszélgettem az egyik gyerek tanárával. Mondta, hogy olyan szinten meg van kötve a kezük, hogy szinte azt is tudja, okt. 19-én a 37. oldalról lapoz a 38-ra.

Az otthoni tankönyveik tele vannak feladattal, amivel képtelenség végezni. Egy kis csúszás betegség miatt, már borul minden. Az otthoni leterheltség miatt a tanárok képtelenek plusz gyakorlást beiktatni, nyargalni kell előre mint a lovak. Hiába látná, hogy valamit kéne gyakorolni mert az osztálynak nem annyira megy, nincs rá idő. Aztán persze a (sokszor dolgozó és túlórázó) szülőnek van kiadva a gyakorlás.

Amivel elvileg nem lenne bajom, hiszen szeretek foglalkozni a gyerekekkel, vettem is több gyakorló füzetet, mindig figyeltem mi nem megy és azt próbáltam otthon gyakorolni. Csakhogy ez munka mellett nem megy rendszeresen. Én akartam volna még egy kis pluszt adni a gyerekeknek (egy nyelvet gyakorolni, az apukájuk anyanyelvét, hogy a másik nagyszülőkkel is tudjanak beszélgetni ne nekem kelljen fordítani), de sose jutott rá időnk, mert a suliból hazaérkező feladathegyekkel, gyakorolnivalóval sem végeztünk. Este, munka és egész napos iskola után kellett fáradtan házimunkát végezni (éjjel 11-kor nem porszívózhatok és moshatok), főzni (mert tápláló étel legyen a fejlődésben lévő szervezet előtt), a gyerekek házifeladatát átnézni (mert a napköziben csak mennyiségi ellenőrzést végeznek, a szülő feladata a házit átnézni - ezt megmondták), gyakorolni ami nem megy, és persze foglalkozni a két gyerek lelkével, beszélgetni, esetleg társasozni - már ahogy erre jut idő.

Igazad van, hogy mit kellene jobban gyakoroltatni a tanároknak és otthon a szülőknek (sőt lenne még ötletem a tollbamondáson kívül), de sajnos időkitoló szerkezetünk nincs, amivel egy órából négyet tudunk varázsolni.