Egyetemisták! Titeket tényleg érdekel a szak, ahová felvettek vagy csak jobb híján mentek oda?

Én nem tudtam mit akarok...

Kiválasztottam azokat a tárgyakat, amikből jó vagyok. Kerestem ezekhez illő szakot amivel talán lehet is mit kezdeni. Akkor kiválasztottam az ország legjobb iskoláit ezen a szakon...Aztán miután végeztem rájöttem lehet nem ez a szak....meg ilyen pánikroham szerű:D

De én bízom a sorsban a középsuliba kerülésem is érdekes sztori volt...és most ez is:) Én nem bánom és hiszem hogy ez a nekem való:)

Persze hogy mi lesz a vége nem tudom:) De már alig várom a sulit. Utána jártam meg minden és tetszik:) Nem az 1. helyre kerültem be (eredetileg, mert módosítottam) De ennek tényleg örülök:)

És amúgy érdekel a szak:) csak néhány órájával leszek hadilábon...(fizika pl:))

Ha erre nem vettek volna fel akkor nem megyek egyetemre, mert a 3. helytől el ment a kedvem (az mentőszak lett volna), akkor egy OKJ-t csináltam volna...

A szüleim nem szóltak bele... és ebbe a suliba egy ismerősöm sem megy...nem még erre a szakra:D

Szóval félek kicsit az egyedülléttől de sosem mentem volna a tömeg után...:)

Megmondom őszintén, amikor én jelölgettem, nagyon "pályát tévesztettem". Az utolsó helyen megjelöltem egy iskolát csak biztos ami biztos alapon itt a környéken. Végül ott lyukadtam ki, hogy én ezt akarom. Ide is jöttem. Amit sajnálok, hogy nem egy nevesebb egyetemre mentem és hogy ez csak is az én hibám.

Ettől függetlenül úgy érzem, hogy igazán szerencsés vagyok, hogy volt ez a vészterv és nem olyan helyre terelt a sors, amit fél év után ott hagytam volna.

Szeretem amit tanulok és szeretnék is ezzel foglalkozni a jövőben! :)

Igazából, nekem olyan majdnem mind és mégsem. Tudni kell, hogy nem most felvételizek először, hanem már harmadjára. Első alkalommal, egy főiskolai okj-s képzésre vettek fel. Tavaly, pedig rossz helyre adtam be. A most viszont inkább több helyre adtam be, De próbáltam biztosra menni.

Először anyukámmal beszéltem meg, hogy mégis mit gondol. Ő ajánlott néhány szakot, ahova még fel is vesznek. Ugyanis, nálam ez volt a fő gond, hogy bizonyos szakokra nem vettek volna fel, bármennyire is szerettem volna. Átgondoltam a dolgot, és végül döntöttem egy szaknál, mivel nem csak, hogy érdekel, hanem mert a korábbi OKJs szakmám során, a gyakorlatom a mostani egyetemi szakomhoz kapcsolható. Szóval, így visszagondolva, kifejezetten jól jártam annak idején a képzéssel. Illetve, úgy érzem, hogy nemcsak magamnak, de a rokonaimnak is bizonyítanom kell (elég rossz akaratúak), hogy igenis tudok diplomát szerezni.