Egyes iskolákban miért terrorizálják a diákok a tanárokat?

Sajnos a diákoknak egyre több mindent szabad, a tanároknak meg egyre több mindent nem.

Félreértés ne essék, nem lenne jó az sem, ha az lenne, mint régen, hogy nádpálca meg körmös, a diákok meg még mukkanni se merjenek, de ami most van, hát... szörnyű.

Az a baj, hogy van olyan pillanat, amikor elmennek rossz irányba a dolgok és amikor eszmélnek az érintettek (a szenvedő alanyok), már túl késő. A diákok terrorja elkezdődik valahol és a kezdeti pontnál kellene megakasztani. Sajnos az a pont nem az iskolában érhető el, ahol pedig kialakulnak a feltételek, ott csak (elvileg) a szülő és a család van.

Ilyen esetben csak akkor lehet gátat vetni, ha az iskola személyzetének vannak jogosítványai. Ha a tanárnak csak a személyes varázsa marad, az kevés.

A tanár annyit tehet, hogy amikor ilyen hajlamot lát a diákokban, akkor módosítja az óravezetést (pl.: kooperatív módszerek), tudatos stratégiát alakít ki, amivel elébe megy a problémáknak. Ez a tanár részéről hatalmas megterhelés és nem kritikai éllel írom, de eléggé nehéz ezt kialakítani (időben és energiában is sokat elvesz).

Másik botrányos dolog, amit kevesen sejtenek vagy tudnak: a problémák iskolai megjelenésénél többször láttam, hogy az első pillanatokban az iskola vezetése a renitens diákok pártját fogta. Például 6 éve az egyik középiskolában a 17 éves diák részegen bement, ledobálta a székeket, üvöltözött a tanárral. Az osztálytársai lefogták, levitték az igazgatóiba, rendőrségi ügy lett belőle. Nem került bele a hírekbe, az igazgató komoly erőfeszítései "elrendezték" az ügyet. Az osztálytársai azért kérték egy MINDENKI által aláírt levélben, hogy a diákot tiltsák el az óralátogatástól. Erre a tanári kar reagált úgy, hogy milyen kegyetlenek az osztálytársak. Ez egy egyedi eset, de több problémás iskolánál láttam hasonlót. Szerintem nem helyes ilyeneket tenni. Az iskolák vezetése, az iskola tanári kara SOHA ne álljon a renitensek mellé. Utána meg megy a sírás, hogy "jaj, mi történt..." - miközben valahol ők engedtek először.

Az egész kérdésnek azonban van egy olyan oldala is, hogy valamilyen hatásos retorzió kellene az ellen, aki nem megfelelően viselkedik. Olyan, amit egyből lehet alkalmazni.

Láttam olyan iskolát (Egyesült Királyságban), ahol a tanár tartotta az órát és a teremben volt egy biztonsági ember (nem ez a neve), aki a fegyelmezetleneket kivitte vagy fegyelmezte, stb. Pontosabban ez a feladata, de nem kellett semmit tennie. Csak a jelenléte elég volt ahhoz, hogy a rend megmaradjon. Mindenki tette azt, amit a tanár mondott. Szerintem minimum ezt be kellene vezetni.

Ha ki is törlik az igazságot, attól még igazság marad: a cigány egy agresszív fajta, amit nem lehet és nem is szabad társítani a normális népek közé.

A saját farkába harapó kígyó jellemző rá, vagyis hiába lenne alkalmas a cigány a normális életre, ha a megfelelő nevelést nem kapja meg, és a halott családmodellt látja csak "otthon". Kizárólag akkor lenne esély az integrációra, ha az alkalmatlan családoktól azonnal elvennék a gyereket és esélye lenne normális szülőknél felnőni, de ugye ez lehetetlen.

Gyakorló tanárként vallom, hogy ez nem cigányokkal kapcsolatos probléma. Ugyanúgy gond gazdagék elkényeztetett édes kisgyereke. A szóhasználata, a kommunikációs igénytelensége, a világról alkotott képe pont ugyanolyan mértékben deviáns, mint annál a rétegnél, amelyiket itt az egyik hozzászóló kritizált. Megjegyzem azonban, hogy úgy általában nem a cigány családok gyerekeivel van gond, hanem bizonyos családok gyerekeivel. Ha megkérdezel 100 tanárt négyszemközt és igazat mondanak, akkor pontosan körül tudják írni, hogy milyen tulajdonságú családokkal van a gond. Sokszor igaz, hogy a problémás cigány családoknál a szülőket meg tudod nyerni az ügynek és melléd állnak. Újgazdagék édes kicsi gyerekénél a szülő a végletekig védi a védhetetlent. Ezek mind általánosítások, mert a probléma adott életmódra jellemző és nem származás kérdése.

Azzal, ha kikiáltunk egy-egy csoportot "bűnösnek", azzal pont nem oldjuk meg a probléma lényegi részét. Valahogy mindenki elmegy amellett, hogy a gyerekek (valahol a diák is gyerek) a felnőtteket utánozzák. A deviáns viselkedés jellegéből simán leírható az életmód, a nézett műsorok és így tovább.

Gond van a tömegkommunikációs eszközökből áradó mintákkal, a politikával (milyen mintát ad???!!!) és a felnőttek egész világával.

Tanárként merem leírni azt is, hogy sokszor mi sem mutatunk jó mintát. Nem mutatunk jó példát abban, hogyan kezeljük a konfliktusokat. Hatalmi szóval, nagy p*fával, locsogással, nulla érdemi cselekvéssel. Ezek után meg csodálkozunk, hogy milyen a diák. Közben lehetséges, hogy engem utánoz...