Milyen volt az első napod, első pár heted az egyetemen?

szia! Elsőéves vagyok az egyetemen. Nekem nagyon fura volt belecsöppenni egy teljesen új világba, tudtam hogy mire számítsak, de meg kellett élnem az újat. Kolis vagyok (már nem sokáig:) és előtte még sosem laktam a családtól távol. Nagyon nagyon más volt, hiányzott az itthon, de egész hamar elmentek a hétköznapok, és újra itthon lehettem.

Nem vagyok az a "minden szerdán bulizzunk" fajta, azt hittem ki fogok lógni a sorból, de mivel annyira sokan vannak egyetemen, hogy megtaláltam a saját baráti társaságomat, úgyhogy ezzel nem volt gond:)

Megnyílt előttem a világ (faluból költöztem egyetemvárosba). Nagyon más ott minden, közvetlenebb, pörgősebb, és színesebb! persze nem cserélném el a vidéki nyugalmat a nagyvárosra, de örülök h megtapasztalhattam az egyetemi életet. Nagyon hamar elment ez az első év:)

Neked sok sikert, és remélem felvesznek oda ahova nagyon nagyon szeretnél bejutni!

szia!

én is elsőéves vagyok, nyíregyházáról kellett budapestre költöznöm :S ami kb 270 km, szóval igen eléggé megviselt. amúgy nem volt sok gondom, mert voltam gólyatáborban és sok embert megismertem.

az a legjobb az egészben h az emberek többsége érettebb, intelligensebb mint a gimiben, itt nincs meg az a "hülye parasztok gyülekezete" legalább is nálunk... ha ide bekerültél, hiába tanulsz rosszul, vmennyi tudás áll mögötted ergo nem lehetsz buta ember. mindenki tiszta lappal indul, kezdetben mindenkit ugyanannyira kedvelsz, később eldől a sorrend. koliban azért jó lenni, mert van közösség és mindig találsz segítséget. a teremkeresés tényleg gáz :D nálunk ott a hírhedt K épület, ahova kíséret nélkül még mindig nem teszem be a lábam :D

aztán persze van ami rossz benne: az h távol vagyok otthonról, hamar megszokható. az, hogy a barátom csak jövőre végez a gimiben és csak hétvégente láthatom eleinte nagy szenvedés, később megoldódik. 2 éve vagyunk együtt, ebből 1 évet így, távkapcsolatban. ha erős a szerelem, együtt tudtok maradni :)

rossz még h 3.5 órát utazok haza, ami hetente 7 óra, 5000huf és ezért aludhatok otthon2 éjszakát és alig látom azokat akiket szeretek.

rossz még h vizsgaidőszakban megállás nélkül tanulsz és a végére (áááh már csak négy nap:D) úgy érzed akár a puszta agyhullámaiddal is képes vagy felrobbantani az adott tanszéket :D

teljesen más világ, nem jobb, nem rosszabb, magadra vagy utalva, de a többiek ott állnak mögötted és segítenek. aztán ha tanulsz jönnek a sikerek, sok kredit, ösztöndíj :) nem szól bele anyukám h reggel melyik cipőt vegyem fel :D

szóval azt hiszem a mérleg mégis a jobb irányba billen :) és végre itt a nyár, nem kell feljönnöm pestre 2 hónapig, és minden nap láthatom a barátom! ez a pillanat semmihez sem fogható ;)

Én is most végeztem az első évemmel. Nekem a suli nem okozott különösebb meglepetést, max annyi, hogy nem állnak a tanárok a sarkadban, ha elkéstél (legfeljebb bunkónak tart a prof), nem kell vinned orvosi igazolást, a magad ura vagy. A te felelősséged eldönteni, hogy időhiányban melyik órára fontos bejárni és melyikre nem.

A teremkeresés egy katasztrófa. Bár én már kiigazodom a K-ban egyedül is ( :P :) ), de az első 1-2 hónap kálvária volt. Bementem az épületbe és azt sem tudtam, merre folyik a Duna. :DDD

Hazajárok hetente, elég sok időt tudok otthon tölteni (többet, mint amire számítottam), a párkapcsolatom megmaradt, sőt, egyre jobb. A barátaim más városba mentek zömmel, de tartjuk a kapcsolatot, ha ők is végeznek a vizsgákkal, találkozunk is.

A koliban meg kell tanulnod a sarkadra állni (meg ez az egész egyetemre igaz), fel kell vértezned magad arra, hogy ne engedd, hogy kihasználjanak. De akkora a közösség, hogy tényleg megtalálod a társaságod. És ahogy az előttem szóló mondta, ez már egy szűrt társaság - ami nem azt jelenti, hogy nincsenek hülyék, de sokkal kevesebb.