Szerintetek is merész ez az álom, és úgy se lesz belőle semmi?

A történelemben sokak voltak így, senki nem hitt bennük és aztán mégis olyat értek el amit nem sokan. Bár nem tudom hogy angliai színészképzőbe, színházakba mennyire vesznek fel külföldieket (lehet hogy ez is olyan hogy csak angolokat foglalkoztatnak, ami elég valószínű mivel angol nyelvű színdarabban akcentussal beszélni lehet hogy számukra nagyon gáz - csak gondolj bele ha pl. itthon mondjuk egy Fekete Pákó-akcentussal beszélő ember szerepelne egy olyan darabban amelyben a sztori szerint csak tősgyökeres magyar szereplők vannak - nem lenne szerinted gáz?). És persze gondolj bele abba is hogy van e ismerős Angliában aki tudna segíteni szállást, munkát keresni (igen, meló mellett kéne akkor eljárni iskolába is, elég kemény dolog még felnőtteknek is, csak kérdezz meg egy meló mellett esti iskolába járó felnőtt ismerőst). Aztán tegyük fel hogy csodával határos módon felvesznek a suliba: még a suliért is kéne fizetni nem is keveset, lehet hogy nem győznéd anyagiakkal még úgy se hogy kint élsz, dolgozol.

Azért itt egy kéttannyelvű gimi:

[link]

Még ha nem is sikerülne elérned az álmodat akkor se mondanám hülyeségnek hogy egy ilyen iskolában tanulj, mivel ha kijárod olyan szintű angoltudásod lesz mint amilyen csak keveseknek van (így aztán lehetsz még tolmács stb.). Szerintem ilyen B tervet is készíts hogy ne érjen váratlanul ha nem jönnek össze a dolgok.

"barátnőm is azt mondja, hogy menjek már ezzel a dumával és jobban járok ha egy szakképzőbe vagy szakközépbe megyek. Mert ha ott leérettségizek, és még egy évet tanulok, már lesz biztos állásom meg minden, amúgy meg csak az álmom marad."

Az a baj hogy lassan már az érettségi utáni biztos meló is csak álom lesz...