Kötelező a szalagavató?

Nálunk is nagyon nyomták, hogy minden kötlező, de én kihúztam magam a keringő alól. Meg lehet mondni, hogy vagy támogassák a ruhád teljes árát, vgy nem lépsz fel...

De maga az egész szalagavató alól ne húzd ki magad szerintem, nekem is csak púp volt a hátamon, de végülis egy szép emlék. A kosztümre meg úgy is szükséged lesz.

Ne húzd ki magad szó nélkül alóla, annyi szervezkedés van, hogy irtó nagy bosszúságokat okoznál: pl. szalagtűzés név szerint megy, addig még többször elpróbáljátok, na meg aztán a táncok elől is valahogy el kell menekülnöd. Szóval igen, mondd meg az osztályfőnöködnek, hogy te nem, és azt is, hogy miért nem, ha valóban jófej, akkor meg fogja érteni.

Egyébként nem szereted az osztályod, vagy mi a baj? Én pl. szülői nyomásra mentem el végül erre az orbitális baromságra, bár én amúgy is utálom ezeket a képmutató, maszlag, közönséges rendezvényeket. Semmi egyedi és felemelő érzés nincs benne. Hacsak ha nem azt vesszük, h előtte egy hétig szaladgáltam az ilyen-olyan csip-csup kiegészítőkért a téli hidegben, mire a szalagavató napjára iszonyatosan megszállt már a kór. Az igazán kellemes volt, fájó torokkal, égő szemekkel, folyó orral idióta habcsók ruhákban tincitáncolni, az iskolám és osztályom rendezvényén, amit kellemesen megutáltam a 4 év során. A próbák pedig életem elvesztegetett szombatjai voltak, még akkorra sem tudtam kialudni magam, mert reggel tanfolyamom is volt, a két esemény között pedig semmi értelmesre nem maradt időm. A párom olyasvalaki volt, akivel sosem szimpatizáltam, és most képzeld el, ahogy derékfogósan, 10 centi távolságból tesszük magunkat, hát nem fizikailag, de idegileg fárasztott le az egész teljesen. Egyharmad pedig mindig lógott, úgyh nagyon szép kis összkép lett, a próbák csigalassúságban, fegyelmezetlenségben teltek ( de a rossz fajta, amikor mindenki szenved, mert nincs kedvük).

Egy szó mint száz, ha nem akarsz menni, mindenképp oldd meg, h ne kelljen, nem kötelezhetnek, ez nem tanítási nap.

Nálunk is kötelező volt, ezért megjátszottam, hogy betegesen izgulok fellépéskor. Ziháltam, "megalázó"-nak neveztem a szituációt. Bevált. A többiek kedvéért elmentem, de nem vettem részt.

És a mai napig büszke vagyok rá, hogy érvényesíteni tudtam az akaratomat az "elnyomótáborral" szemben. :)