Tanárok! Tényleg "kötelesség" a rosszat feltételezni? Aki sokat hiányzik, az lóg, minden diák csal?

Tanár vagyok, 7 éve tanítok. Nem kell minden diákról a rosszat feltételezni, de sajnos nagyon sokan visszaélnek az ember jóindulatával, és átverik. A tanár is ember, és az ilyen esetek nagyon rosszul esnek neki, és egy idő után kezd nem megbízni a diákokban (ahogy hasonló esetben minden más foglalkozás képviselője, ha sorozatosan átverik). Nyilván nem szabad általánosítani, én pl. tanárként gyakran megvédem a mai fiatalokat társaságban (nem tanáriban, bárhol), mert igenis az egyik részük értelmes, szorgalmas, tisztességes. De sajnos a másik részük nem ilyen. És tudod, mi a furcsa? Én pl. nagyon sokat beszélgetek diákokkal, és pont nekik van a legrosszabb véleményük deviáns társaikról.

De a te eseted azért természetesen más, azt én is furcsállom, hogy lógósként kezelnek. Gondolom, azt tudják, hogy kórházban voltál, nem (nyilván a betegségedhez konkrétan semmi közük)?

Nos igen, én is fiatalabb (gimis) tanárként igencsak a diákokat védem legtöbbször amiért persze amolyan közutálatnak örvendek a tanári karban, de én többre tartom azt is amit te írtál, hogy "beszélgessek egy órát a diákkal", méghozzá emberi módon, de való igaz, hogy nagyon kevés az olyan tanár, aki ezt megteszi.

Mondjam azt, hogy ugye elég szomorú ez a mai rendszer, nálunk a tanár képe olyan, hogy neki "példát" kell mutatni, ami nem másból áll, mint képmutatásból, aztán meg a háta mögött kiröhögik persze amint elfordul. Na hát én ilyen tanár nem szeretnék lenni, és érdekes, mert a diákok is azonnal megérzik ám egy tanárról, hogy mégis milyen a mentalitása, a viszonyulása, mert azért nekem néha mesélnek "rémtörténeteket" X és Y tanárral kapcsolatban, mert tudják, hogy velem megtehetik, de a legtöbb tanárral nem. Sajnos én pontosan látom, megfordultam már pár gimi tanári karában, hogy rengeteg a lelki sérült, olyan ember akit valóban azért sodort erre a pályára az élet (valóban sodort!), mert itt ki tudja élni a kisebbségi komplexusait.

Na én amikor "veszekszem" kollegákkal, persze mindig én vagyok a hülye, de tudod én meg tartom magam ahhoz az elvhez, hogy egy tanár legjobb mércéje a diákok véleménye. És azt hiszem nekem szerencsére nincs bajom a diákokkal abszolút, de talán pont azért mert érzik, hogy abszolút partnerként állok hozzájuk, nem pedig "én vagyok a tanár, mindenki másnak kuss van" mentalitással. De látom, hogy hiányoznak a valóban diákközpontú tanárok, és tudod amit egyteemen tanítanak a tanár szak elvégzése során, nos az mindenre jó, csak arra nem, hogy valaki tudjon a diákokkal közös hangot találni. Úgyhogy hidd el, ez csupán személyiség kérdése, és azt azonnal megérzik a diákok, elég egyetlen óra ...

Én tehát nem feltételezek rosszat alapból senkiről, sőt szerintem igen jóindulatú vagyok, mert nekem meg mernek olyat "játszani", hogy "jaj tanár úr nagyon fontos dolgom lenne, el kellene mennek az utolsó óráról", én meg legyintek aztán menjen csak, de hát éppen a kommunikáció hiánya az ami olyanná teszi ezt a mai tanárságot amilyen.

Persze nem visszaélésre gondolok, de tudod visszaélni is csak azzal lehet és szoktak aki "olyan". Tudod nehéz egy kérdés, de a tanár is amolyan félvállról vesz mindent jórészt, hiszen tesz az egészre magasról, amikor azt látja, hogy 3 diplomájával is éppen csak ki tudja fizetni a dolgokat, azaz ez aréteg nagyon nincs megbecsülve, holott pont egy nagyon fontos időszakban vannak egy fejlődő személyiséggel, és nem mindegy, hogy ezek a fejlődő személyiségek kikkel találkoznak.

Na most ha olyan fafejű a tanárod, hog yezt nem mondhatod el neki, és nem érti meg miért is hiányzol, akkor meg kész, hagyd csak simán a rideg, hivatalos utat, és gondoljon amit akar, az igazolást el kell fogadnia.

(Sajnos úgy privátban beszélgetve hidd el, én is sokszor megdöbbenek azon amiket hallok kollégákról, van nem is egy amelyiknek az a legnagyobb életöröme, ha csesztetheti a diákot ahogy tudja, na aztán az más kérdés, hogy a háta mögött mi a vélemény persze, most mondjam azt hogy kiröhögik a szülőkkel együtt, és csak szánakoznak szerencsétlenen ?)

Na ez hosszú téma, de azért csak van a ti gimitekben is olyan tanár, akivel lehet beszélni, nem ?

jó hát negyedikes srácokat se kell félteni, mert nálunk is mit mondjak ... megesik, hogy kilopkodják a naplót és átírják, na speciel én ezen magamban jót mosolygok, aztán meg úgyis tudom ki mit tud, nem kellenek nekem a naplóbeli jegyek ehhez, de persze érdekes dolog, hogy az én jegyeimbe még soha nem akartak belejavítani.

Továbbra is azt mondom, semmi sincs ok nélkül valóban, ebben nagyon igazad van, kedves diák ...

Még egy megjegyzés:

Ma már léteznek azért szerencsére jóval liberálisabb szellemiségű középiskolák, hát aki most kezd gimnáziumot, annak javasolnám, nézzen szét, hova is akar menni. Én még egy olyan gimiben is tanítottam, persze ez egy elég elitnek számító, de szerintem szimpatikus gimi, ahol nem történt semmi akkor sem, ha a fiatalabb tanár és a diákok tegeződtek, és azaz érdekes, így is tudja a diák, mi az hogy nem bunkózni. Bunkózni pedig magázva is lehet, tehát nem ezen van a lényeg, itt sajnos legtöbbször én személyiségbeli problémákat látok, de ugy ezt meg jobb nem feszegetni.

Nos hát neked most már késő, de aki olvassa ezt fiatalabb, esetleg elgondolkodhat, hogy érdemesebb válogatni a gimik között, mert aztán van még ma is olyan, amelyik leragadt valahol a középkorban, és én magam is megdöbbenek a mentalitáson.

Nézd, nem rossz megoldás a magántanulói státusz, akkor valóban csak vizsgáznod kell, de hogy ne menjek túl messze az éppen aktuális témánktól, szerencsétlen magántanítványom hiába tudja mindenkinél jobban az egész anyagot ill. annál többet is, pont emiatt a kedves tanára 3-asnál jpobbat nem hajlandó neki adni, és még fel is van háborodva, honnan tudhatja az anyagot, ha egyszer nem jár órátra.

Tehát amit írsz a mentalitásról, az valami megdöbbentő. Egyik kollegája pont ennek a tanárnak szó szerint úgy jellemezte, hogy "az egy kocsog", na hát ennyit erről. Pedig a kissrác nem lógásból nem jár be órára, hanem keményen élsportoló, és reggel 5-től este 10-ig edzései vannak, nem tud órákra járni, ellenben vállalta a vizsgákat, na most nem tudom ezzel mi a bajuk. A bejárást vagy a tudást értékeljük? De persze amikor ezt egy gyöpösebb kollegának mondom, akkor fel van háborodva.

Valóban a haladóbb szelleműek nem jók általában, helyére az uilyen vénkisasszonyok ideálisak úgy tűnik ... Az okokat pedig csak részben értem, de nagyon nincs ez így jól.

Sajnos ötletem sincs hogyan lehetne ezen változtatni, de hogy gyorsan nem, az egészen biztos ...