Ilyen máshol is előfordult a szóbeli érettségin, vagy csak Ózdon?

Jó kis iskolába járhatsz, ahol a tanárok tetves maradékot hagynak maguk után, bár ez az írásképedből is látszik.

Nálunk is így volt, mi álltuk nekik a büfét, volt délben főtt étel, meg napközben szendvics, süti, kóla, kávé. Mikor lement az eredményhirdetés mi is csatlakozhattunk. Senki nem köpött bele a szendvicsekbe, se a kólába, semmi sem volt tetves. Abba, hogy a végén ottmaradtunk és segítettünk, visszaraktuk a padokat, kidobtuk a papírtányérokat stb... nem szárad le egyikünk karja sem! Akármilyen hihetetlen. És most nézem a hajam, tetves se vagyok.

Nálunk az a bevett szokás, hogy a végzős osztályokból arra a 3 napra jelentkeznek a szülők, akik intézik a büfét. Hoznak, készítenek kaját, piát. Külön teremben rendezik be a diákoknak és a tanároknak. Külön kaja a két csoportnak. Persze a tanárok ebédeltetése a minimum! Utolsó nap a tanároknak berendezett szobában pezsgőztek mind a tanárok és diákok, és ott együtt ettünk a tanárokkal.

Amúgy mi az, hogy maradék? Nekünk tálcákról kellett szednünk, és logikus, hogy ami ott marad rajta, az nem maradék, hanem még nem vette el senki! Ha meg nem vette el senki, akkor bárki elveheti, aki még éhes... Vagy nektek mindenkinek külön tányérkán ki volt rakva, és összekaparták utána, ami megmaradt, és úgy adták oda? Csak mert ált.-ban ezt az utóbbit hívják maradéknak...

Szia!

Ózdi vagyok én is, én tavaly érettségiztem. Nálunk volt néhány szülő, akik ott voltak és mindig hűtöttek be vizet a szóbelizőknek és egy-két falatot adtak a szóbelire menő, vagy a kiérkező diákoknak. Senkit nem fogtak be nálunk mosogatni, sőt annyi kaját rendeltek, hogy bőven lehetett kajálni... A tanároknak külön étkező volt, ők oda jártak be, meg nekünk is volt külön... Azt nem mondanám, hogy kevés volt a kaja, bár az érettségire inkább jobban figyeltünk. :)

Te melyik suliról beszélsz, ha nem vagyok indiszkrét? Az én sulim a Szikszi volt. :)