Szerintetek is jó lenne, ha a tanítók/tanárok 4-5 évente részt vegyenek egy pszichológiai szűrésen, igazolva pályaalkalmasságukat?

Inkább azt kellene biztosítani, hogy ne is alakulhasson ki pszichológiai gondjuk. Vagy az egyetemi felvételi előtt, közben valamikor jöhetne egy ilyen szűrés. Az után pedig normális fizetés, bánásmód, munkakörnyezet. Ha valakinek így is úgy tűnik, hogy "elborult az agya", akkor azt panasz vagy bejelentés alapján külön lehetne vizsgálni.

Csak ezt mondani könnyű, de nem tudom, hogy lehetne megvalósítani.

A pályaalkalmassági vizsgálatot indokoltnak tartom, még ha csak pl. a beszédhibásan hadarókat szűri is ki, már jobban jártunk (ismerek ilyen tanárt, igaz, 5 év tanítás után pályát váltott, most ő az egyik legjobban kereső ismerősöm, mert amúgy agya van).

A pályán lévők szűrését még indokoltabbnak tartom, mert már maga a főiskola/egyetem elvégzése is sokaknak szétzilálja az idegeit, néhány év tanítás meg pláne. Amikor a "jajj, én úgy szeretem a gyerekeket cukimukik, okosak, szépek" (mivel csak a rokonságban lévő csemetéket ismeri, azokat is csak vendégségkor) tanítónéni szembesül azzal, hogy nem minden gyerek jól nevelt, pontosabban nem minden gyereket az ő elképzelései szerint nevelnek, s van, akit egyáltalán nem nevelnek, na, akkor jelentősen megrendül a tanári pályához szükséges pszichés stabilitása, alkalmassága.

Ezt tetézi, hogy a tanárképzés nem készít fel sok mindenre. Megtanítják, hogyan adj le egy témakört, de arra már nem, hogyan kelts érdeklődést (mert nem mindent tananyagot szeretnek a gyerekek). Tanulsz pszichológiát, hogy hogyan 'kellene' fejlődnie normálisan egy gyereknek, de hogy mit kezdj a kezelhetetlenekkel, arra magadnak kell rájönnöd. Végtelen sok kreativitás és türelem kell, ami sokszor a tananyag rovására megy.

Szóval, nem elég az iskola elején felmérni, hogy kinek van eléggé rendben az idegállapota ehhez.

én már nem tanítok