Milyen lett ez a beszéd, amit másodjára írtam? Kell valamit még változtatni rajta? Sok közhely van benne? Jól leírtam a mondandóm lényegét? Személy szerint nekem az utolsó bekezdés tetszik a legjobban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem vagyok nagy szónok és soha nem is leszek az. Terveim között nem szerepel Magyarország megújítása, azt rábízom jelenleg futó miniszterelnökünkre, Orbán Viktorra. A Gábor Áron diákjaival csupán két célt szeretnék megosztani, mindenféle sablon és köntörfalazás nélkül.

Egy: történjék bármi, mi győztesek vagyunk. Nem csak én, vagy a tanulók, hanem még a vetélytársaim is, akik más körökben csoporttársaim vagy barátaim. Hiszen ha csak belegondolunk, hogy az eltelt hetekben mennyit készültünk ezekre a rendezvényekre, akkor azt kell mondanom, hogy fáradságos napok állnak mögöttünk, de megérte. A kisfilmre való hosszas készülődés, a bevásárlás és a dekoráció, valamint a programok elkészítése – ezek mind-mind olyan feladatok, amik hol viszályt szíttak, hol pedig összefogták még a legnagyobb ellenségeket is. Mégis, adatott egy olyan pillanat, mikor rádöbbentem, hogy hoppá, ezek az emberek – akik körülöttem állnak – nem csak a győzelmet akarták, hanem azt is, hogy barátaik, akik más évfolyamokba járnak, büszkék legyenek és felnézzenek rájuk, ránk, a ...-re. Hogy mindenki tudja, ez az az osztály, aki nem csak a győzelemre áhítozik, hanem egy kellemes kis kikapcsolódásra, mikor nem kell tanulni, de mégis közösségként lehetnek együtt.

Kettő: „hús kell ahhoz, hogy csontot törj” – tartja egy ősrégi, koreai mondás még a 8. századból. Jelentése, hogy ha már hatalmon van valaki, akkor saját embereinek teste és vére kell az ellenség szívéhez. Soha nem értettem úgy Isten igazából egyet ezzel a szólással. Szerintem, ha valaki magas pozíciót birtokol, akkor az a lényeg, hogy az alattvalói szeressék. Mert ha ez megvan, akkor nem kell félnie semmitől és senkitől és neve örökké legenda marad.

Kedves 9 és 10-es évfolyamok!

Fogalmam sincs arról, hogy ki mennyit jegyzett meg mondanivalómból, de remélem, hogy a győzelemről szóló anekdotámat eszetekbe véstétek, hiszen jövőre vagy két év múlva Ti fogtok itt állni ezen a színpadon, ahol most Én tartózkodom, s akkor Nektek kell beszélnetek az emberekhez.

Ugyanúgy, mint ahogy többi versenytársam, majd Ti is szorongani fogtok és csak a dicsőségre koncentráltok. Elmondtam: ne az legyen a legfőbb jó számotokra, hiszen sok olyan ismerősöm van, akik mindig arra törekedtek, hogy nyerjenek és ezzel sikerült elmardosniuk barátaikat.

Kedves Tantestület és osztálytársaim!

Nem a levegőbe beszéltem mikor azt mondtam, hogy mi már győztünk. Véresen komolyan gondoltam. Ennek a diák önkormányzati napnak hála, az osztályban több olyan ember is szóba állt egymással, akik egész évben jó, ha két mondatot váltanak a másikkal.

Megtanultuk, milyen az, mikor összefognak az emberek és közösen dolgoznak. Éppen ezért szeretném megköszönni az eltelt napok kőkemény munkáját minden fiúnak és lánynak, aki a ...-ben megfordul. Továbbá köszönöm ... tanár úrnak, ... tanárnőnek és ... tanárnőnek azt, hogy nehéz és fárasztó tanári pozíciója mellett el tudta vállalni a rövidfilmünkben való szereplést.