A tanárok megbeszélik, hogy kiket buktassanak meg a diákok közül?

Bizonyos tekintetben igen, megbeszélik, az osztályozó értekezleten. Gyakorlatilag közösen dönt a tanári kar a buktatásról.

"A tanárok nem éreznek lelki-ismeretfordulást a diák életével kapcsolatban?"

Nyilván jobban örülnének, ha nem kellene buktatni (néhány kirívó példától eltekintve), de miért kellene, hogy lelkiismeret-furdalásuk legyen? Ha a tanuló nem szarik bele egész évben, egy kettes átlagot össze tud hozni.

A megbukott diák újra tudja járni a tanévet, ez a bukás lényege.

Tanárként írok, sajnos 1-2 évente előfordul, hogy bukás történik.

Minden esetben szólok az osztályfőnöknek, hogy ne máshonnan tudja meg, bár eddigre már nem éri váratlanul - ez nem júniusban derül ki, ha egy diák bukásra esélyes, arról év közben többször beszélek vele.

Beleszólása egyik kollégának sincs. Az az én döntésem, hogy valakit megbuktatok-e, nem fog senki átnyúlni a fejem felett ilyen téren, amíg az iskola pedagógiai programja szerint cselekszem.

Nem érzek lelkiismeret-furdalást. Minden esetben külön leülök a diákkal beszélni, adok neki tananyagot, amiből fel tud készülni a pótvizsgára- ami az esetek többségében sikerülni szokott.

A diák pedig annyit tehet, hogy felkészül a pótvizsgára becsülettel.

Passz.

De a buktatás filozófiájában szerintem egy olyan paradox helyzet áll be, hogy azt buktatják meg, akit szeretnek, és azt engedik át, akit utálnak.

Akit szeretnek, azt a saját érdek

Akit szeretenek, azt a saját érdekében buktatják meg, hogy tanujon a hibájából. Legyen belőle egy okos ember.

Akit meg utálnak - de nem találnak ellene semmilyen érvet, ami miatt kirúghatják az iskolából - inkább átengedik, hogy húzzon már el, mert látni sem akarják. #3 voltam

"A diák pedig annyit tehet, hogy felkészül a pótvizsgára becsülettel."

Kedves Tanár úr/nő!

Azt gondolom, hogy a mai felgyorsult világban nem feltétlenül van szükség becsületre. Már csak azért sem, mert akinek csak annyi a célja, hogy leérettségizzen, de nem akar kezdeni semmit a bizonyítványával, mert pl. inlfuencer akar lenni, annak nem kell megtanulni a tananyagot sem. Az a bizonyítványt akarja, nem a tudást. A tudás annak kell, aki tovább tanul, pl. egyetemen.

A becsületnél jómagam - diákként - a ravaszságot sokkal többre értékelem.

Minden jót.

Én is tanár vagyok. Azt buktatom meg, aki rászolgál és ebbe senkinek sincs beleszólása. Engem nem érdekel, hogy influencer akar-e lenni a későbbiekben vagy sem, nem volt kötelező hozzánk jelentkeznie. Márpedig nálunk, egy jó hírű gimnáziumban senki nem kap nulla tudásra kettest és nem is fog, ha rajtam múlik.

Az óráimon rengeteg feladatot oldunk meg. Minden dolgozatot úgy állítok össze, hogy legalább a kettes megvan azoknak, akik figyelnek az órán és otthon átnézik. Annyi, hogy pl. öt helyett hetet. Sőt, raktam már be teljesen ugyanazokat a feladatokat is. Ha ezek után valaki megbukik, mert sajnos 1-2 előfordul az évfolyamon, azt őszintén szólva nem tudom sajnálni. Lusta volt és nemtörődöm. Ha azt látom, hogy tidztességesen felkészül legalább a pótvizsgára, azt átengedem. Ha nem, akkor így járt.

Egy nyolcosztályos gimnáziumban tanítok matematikát.

Egy júniusi bukásához hosszú út vezet (10 hónapos ez az út), amely során a diákok szülei a krétában kapnak tőlem három bukásértesítőt. A heti rendszerességű fogadóórámon akár személyesen, akár telefonon felkereshetnek a szülők. A júniusi bizonyítványosztáskor minden bukott diákok kap egy témakörfelsorolást a megtanulandó tananyagról. Ebben még a feladatgyűjteményből vannak mintafeladatok is kijelölve.

Ha a diák szorgalmas akkor ez alapján fel tud készülni. Nálunk pénteken volt a pótvizsga. Mindössze két pótvizsgázó diákom volt (egy kilencedikes és egy tizenegyedikes). Megírták a pótvizsga feledatsort, amit kijavítottam. Majd két másik matektanárral együtt szóbeliztettem. A tizenegyedikes diákom hármat kapott, a kilencedikes meg egyest. Tehát ő megbukott. Újra fogja járni a kilencediket. Az is lehet, hogy átmegy a kerület valamelyik gyengébb gimnáziumába.

A fenti eljárást az osztályfőnök figyelemmel kíséri. De például egy magyartanárnak nincs beleszólása.

Nem érzek lelkiismeretfirdalást a buktatás miatt. A bukásához vezető út hosszú. Ha a diák nem tanul, akkor bukás lesz a vége.

Felesleges kiírnod több kérdést ebben a témában. Inkább tanulj a pótvizsgára!

Nem vagyok tanár, de:

Mennyire van beleszólása egy érintetlen szaktanárnak a (júniusban) megbuktatott diák "sorsáról"?

Megbeszélik a tanárok egymás között, de ez év közben is téma szokott lenni. A szülőkkel is téma szokott lenni néha.

A tanárok nem éreznek lelki-ismeretfordulást a diák életével kapcsolatban?

Nem. Látják, hogy hogy szokott teljesíteni a diák. A tanárok elsősorban a tantárgyukat szeretik, másodsorban a gyereket. Ha túl keveset tud, akkor nem lesz mire építeni a következő években; és nemcsak az adott tárgyból, hanem más, kapcsolódó tárgyakból sem. Mi lesz az érettségijével? Van még a pótvizsga lehetősége, amire felkészítenek.

Mit tehet egy megbukott diák gimnáziumban? (Mi a helyzet a nyolc- és hatosztályos gimnáziumokkal?)

Általában a család dönti el, hogy maradnak-e, vagy sem, és hol kezdi a következő tanévet a gimnazista. A gimnázium mondhatja, hogy sajnos nem tud hová bukni, mert teli vannak az osztályok. Ekkor mindenképpen váltani kell.