Milyenek voltak az elso gimis napjaitok? (Volt golyatabor is, ha volt, milyen volt?)

1. Nek volt gólyatábor.

2. Az első gimis napokban főleg az általános iskolai volt osztálytársakkal lógtunk együtt, pedig előtte nem voltunk jóban. Kb szeptember közepére lett mindenkinek saját köre.

3. Már senkivel sem tartom gimiből a kapcsolatot, 14 éve érettségiztünk.

4. Nagyon kevés fiú volt az osztályban, de persze, beszélgettem velük is. A padtársam 2 évig egy fiú volt, sokat röhögtünk. A csoportbontásos órák előtt pláne sokat beszéltem a fiúkkal, mert abban a csoportban voltam, ahol a legtöbb fiú is.

1, 8 osztályos gimibe mentem, nem volt gólyatábor. Első napon nem ismertem senki, én voltam az egyetlen az osztályból, akinek nem volt ismerőse a korábbi suliból, de nem igazán emlékszem, hogyan sikerült beilleszkedni, 11 voltam.

2, 3 éve érettségiztem, tartjuk a kapcsolatot, annak ellenére, hogy a baráti köröm egyik tagja 9-től egy másik gimibe ment át. Sőt, az ott szerzett új barátokkal bővítette a kört és ugyanolyan jóban vagyunk velük is :D

3, lány vagyok, fiúkkal nem nagyon beszélgettem. Kábé amikor csoportmunka miatt muszáj volt, de a baráti körömön kívül a lányokkal se beszélgettem, más volt az értékrend, világlátás.

A gólyatábor nekem iszonyú szenvedés volt. Nálunk valamiért úgy volt megoldva, hogy az egész évfolyam együtt kirándult (120 ember kb), a csoportok is random voltak beosztva meg a szobák is, úgyhogy ötletem sem volt, ki kicsoda, kik lesznek az osztálytársaim, stb. Elég csendes, visszahúzódó voltam akkoriban idegenek között, úgyhogy nekem ez a rengeteg ember akkor elég nagy stresszt okozott. Szerintem, aki csak a saját osztályával megy gólyatáborba, annak sokkal jobb élmény lehet, hiszen akkor már a sulikezdéskor lesz néhány ismerős arc, ami kicsit komfortosabbá teheti az első napokat az új helyen.

Az első két hét a suliban nehéz volt, nagyon hiányoztak a régi osztálytársaim, a régi épület. Volt, hogy sírtam is otthon délutánonként. Aztán teljesen átfordult az egész. Szép lassan elkedztem megismerni az embereket, volt, akivel egy irányba mentünk haza, összeismerkedtem a padtársammal, szeptember közepére már nagyon szerettem oda járni. Az a baráti társaságom, akivel máig tartom a kapcsolatot nagyjából az első év végére kezdett kialakulni, és az öt év (NYEK-es voltam) alatt is sokat változott, tagok jöttek, tagok mentek. De azóta is együtt Szilveszterezünk, megyünk közösen nyaralni, stb.

Ami a fiúkat illeti, eleinte nyilván valamennyire elkülönültünk nemek szerint, de később ez is feloldódott, de ez a kamaszkor velejárója nyilván. 14-15 évesen még nagyon nagy szám, hogy úúú, ellenkező neműekkel beszélgetni, aztán 18-19 éves korban már kevésbé volt mérvadó, hogy ki fiú, ki lány, nem ezen múlt, hogy barátkoztunk-e egymással.

Nekünk is volt gólya tábor és én nagyon élveztem

Akivel ott beszélgettem a volt osztálytársamon kívül, nem maradt meg. De évközben szereztem egy barátnőt.

Persze beszélgetek én is fiúkkal , de az osztályunkban elég kevesen vannak így év vége felé beszélgettem többet velük.

Én azt tanácsolom legyél nyitott mindenkire és ne a volt osztálytársiddal maradj, mert én is így jártam és alig birom lekoptatni!