Ki hogyan kezeli a stresszt, illetve a kudarcokat orvosi egyetemen?

Mentálhigi.

Egyébként, az hogy nincs sikerélményed, ne úgy éld meg, hogy kudarc. Az első félévekben nekem sem volt sok, pláne anaton, aztán szépen lassak jöttek olyan tárgyak is, ami végre jól ment / szerettem. Az eredmények pedig legtöbbször nem tükrözik sem a felkészülésedet, sem a tudásodat, ezt mindenki mondja és legtöbben el is engedik a fülük mellett, de tényleg így van.

Tanulásnál én is volt, hogy így voltam, hogy egyszerűen nem tudtam elkezdeni, mert úgysem fogom tudni / csak mégjobban szembesülök vele, hogy mennyi mindent NEM tudok megtanulni, stb. nem pánikroham, de ahhoz hasonló. Ebben mentálhigiéniés szakember segített.

Ezen a vizsgaidőszakon egyébként egyik szaktársam szavai visznek át, amikor össze-vissza pánikoltam neki, hogy én ennyi tételt, kizárt, hogy feldolgozzak a vizsga előtt, ez rengeteg stb. stb. ő pedig csak, annyit mondott, hogy "csak csináld". És basszus, látom, hogy még felére se vagyok, de veszek egy levegőt "csak csinálom" és akkor jutok előbbre - ez motivál. Egyszer meg az anyag végér is értem :D

mentálhigi!!

Kudarcélmények szempontjából szerintem szerencsés vagyok, mert én első válaszolóval ellentétben úgy érzem, hogy a jegyeim 1-2 kivétellel általában igenis tükrözték a felkészülésemet és tudásomat. :D így ha rendesen felkészültem hálistennek egy hármast leszámítva mindig jó jegyet kaptam, míg amikor nem készültem akkor jogosan megbuktam/kegyelemkettes vagy volt, hogy szerencsével 4-est, 5-öst kaptam. Ennek ellenére is rohadt stresszes volt számomra az egyetem, nekem is volt pár pánikrohamom a vége felé, és őszintén az utolsó 1-2 év vizsgáit kb. napi 1 liter kávéval és altatóval éltem túl. Ha az egészséges megoldást keresed, akkor viszont mindenképpen keress fel szakembert, akivel meg tudod ezt beszélni, főleg, ha a pánikrohamok újból előjönnek és ha úgy érzed, hogy a teljesítőképességed és mentális egészséged jelentősen romlik.

Ami a tippeket illeti, én próbáltam magamban tudatosítani ilyenkor, hogy nem ezen az egy vizsgán múlik az életem, ha meg is bukok, akkor is megpróbálhatom újra, fontosabb az egészségem, mint egy vizsga eredménye, és igazából még akkor se áll meg az élet, ha megcsúszok, mert sokkal fontosabb dolgok is vannak az életben + felsorolgattam magamban, hogy mik azok a dolgok az életemben, amik igazán számítanak, amiért hálás vagyok (pl. van szerető családom, barátaim, barátom, akik akkor is szeretni fognak, ha megbukok) + az is sokat segített, főleg, ha nem tudtam elaludni a vizsgastressz miatt, hogy arra gondoltam mennyi sokkal nehezebb vizsgán is túl vagyok már esetenként jóval kevesebb tanulással, és hogy azok előtt is paráztam, de mindig kiderült, hogy tök feleslegesen. Ez nem mindig működött, de sokszor segített kicsit lenyugodni. Persze tudom neked elsősként még nem volt olyan sok vizsgád, de azért pár vizsgán így is túl vagy már.

Az anat pedig tényleg nagyon szar, de nyugi, nem csak neked, más is szív vele, viszont sokan megcsinálták már előtted, nem lehetetlen, neked is menni fog!

(Mellékesen megjegyezném, hogy legközelebb inkább ne írd ki a tanáraid nevét)