Matematikusból matektanár?

Jelenleg ez lenne a menetrend:

* Matematika Bsc, matematikus szakirány, 6 félév

* Matematikus Msc, 4 félév.

* Pedagógiai képzés, két-négy félév.

Mindezek után teljes értékű egyszakos matematikatanár leszel.

Az #1 válasza valóban az egyetlen, elképzelésednek megfelelő út: el kell végezni a matematika alapképzést és matematikus mesterképzést is. Ez esetben azonban a tanárképzés csak további két félév, így összesen 6 év a teljes képzési idő.

Én azért a helyedben azért erősen megfontolnám, hogy egy szakpárt választok a matek mellé, amelyhez nem kell megszakadni. Mondjuk etikát vagy mozgóképkultúra -és médiaismeretet, vagy vizuális kultúrát. Lehet ugyanis, hogy így járnál jobban. Nemcsak időben rövidebb az 5 év, hanem energiában és stresszben is valamivel kevesebbet követel. Attól, hogy szereted a középiskolai matekot, még nem biztos, hogy annyira szeretni fogod az egyetemi matekot is. Nagyon más. Még a jóval könnyebb osztatlan matek tanárszakot is sokan feladják, egyszerűen mert nem bírják, hiába voltak lelkesek az elején. Még ott is 40-50%-os a lemorzsolódás. A matematikus mesterszak elvégzése pedig még ennél is egy jó nagy fokkal húzósabb. A lelkesedés és a szorgalom ott édeskevés, kimondottan tehetségesnek is kell lenni, különben teljesen meg vagy lőve.

Nem tudom, hogy igaz-e, szóval a válaszom ezen bekezdésére ne alapozz, de elvileg mostanában akarnak behozni olyat, hogy alapszak után már lehessen csinálni a tanárit. Ennek nézz utána, ha lehet így, akkor megérheti, lehet időben is rövidebb.

Ha mindenképp tanár akarsz lenni, akkor én nem ajánlom a matek bsc+msc+tanárit, ha csak ez a módja van az egyszakos képzésnek. Matematikából már a bsc több tudást ad, mint az osztatlan tanári, tanári szempontból teljesen irreleváns mellé az msc. Az kétségtelen, hogy a matematikus képzéssel jobbak az elhelyezkedési lehetőségeid a tanári pályán kívül, tehát ha egérutat akarsz hagyni magadnak, és amúgy nyitott is vagy olyan lehetőségekre, amik matematikusként szóba jöhetnek, akkor inkább megéri a húzósabb matematikus képzés.

De ha mindenképp tanár akarsz lenni, ha törik, ha szakad, akkor sincs nagy baj, jó alapot ad arra, hogy átképezd magad szükség esetén. Ha más tantárgy tényleg hihetetlenül nem érdekel, akkor ott van a könyvtárostanári képzés. Osztatlanon nem egy szaktársam van úgy, hogy matek és könyvtáros szakpár. Azt mondják, hogy az könnyű. (Nekem nem könyvtáros a másik szakom a matek mellett.)

Én személyesen sokat gondolkodtam azon, hogy tanáriról átmenjek bsc-re, majd mester után csináljam a tanárit és legyek csak matekszakos, de elvetettem. A képességeimnek nem lenne akadály, jól is hangzik, hogy egérút lenne, de az a baj, hogy engem a tanári része érdekel, a tudás átadását, tanítás részét élvezem, a pszichológiát, a pedagógiát. Engem hihetetlenül nem érdekel a matematika ebben a mélységben, teljesíteni tudok, négyes-ötös jegyeim vannak a maximalizmusom lévén, de ha gimiben más két tárgyból lettem volna jó, más szakpárom lenne, mert sosem kifejezetten a szakpárom érdekelt, hanem a tanítás. A szakpáromban azt szeretem, hogy sikerélményt ad, számomra könnyű, de mateknál pl eret vágnék, ha bsc-n lennék, a lineáris algebrából elég volt az az egy félév, hiába voltam jó belőle, sírnám el magam, ha fel kéne vennem a lin.alg2-t, pedig amúgy láttam a bsc-s csoporttársaim jegyzetét, van akinek segítettem is az anyagban úgy, hogy nekem nem volt olyán órám, szóval nehézségileg valószínűleg nem lenne gond. Inkább csak az, hogy engem ez nem érdekel olyan mélységben.

Na meg ott van az, akit érdekel, de nem megy. A tanári is gondot okoz, nálunk kb fele otthagyta a szakot(kilencből négy) első év után, és senki sem úgy, hogy bsc-re ment át. Lehet nem kockáztatnám meg ezt, ha csak a tanári része érdekel a dolognak és amúgy biztos vagyok benne, hogy semmit nem akarok matematikusként.