Normális, hogy így érzek az egyetemmel kapcsolatban?

Normális. Még sok ilyen búcsú lesz az életedben. Helyektől meg emberektől, meg évektől.

Milyen szak?

Félsz az ismeretlentől. Most ez a terep ismerős, és innen muszáj kilépned. Eddig ez fix volt az életedben, és most jön a "bizonytalanság", amíg megint találsz egy helyet, amihez hozzászoksz. Normális.

Ilyenkor teljesen természetes az efféle veszteség-élmény. Most nagyon hasonló folyamaton kell átmenned, mint amikor gyászolsz egy kötődést nyújtó ember elvesztésekor. Ilyenkor jó arra gondolni, hogy valaminek a megszűnése mellett valami újnak az életedbe lépése is bekövetkezik, ami pozitívumokat is hozhat az életedbe. Például az első munkahelyeden lesznek kollégáid, akikkel építő kapcsolatokat építhetsz. Ezenkívül a jelenleginél jóval hasznosabbnak érezheted majd magad a világ szemponjából. Ha van egy kis időd olvasgatni a lelki veszteségek feldolgozásának folyamatáról, ajánlom neked Judith Viorst "Szükséges veszteségeink" című könyvét. Nagyon sokat segíthet. Régen adták ki, de könyvtárban szinte biztos, hogy megtalálod.

Én is végzős egyetemista vagyok, és pont az ellenkezőjét érzem. :D már lassan kb. a perceket is számolom vissza, és életem legboldogabb napja lesz, ha végre a hátam mögött hagyhatom az egyetemet és a sok stresszt, amit okozott.

#7: Tényleg nem elkeseríteni akarlak, de talán jobb, ha előre tudod, hogy jelenleg a magyar valóság az, hogy stresszmentes munkahely már csak nagyon kevés maradt. Sem a közszférában, sem a versenyszférában nem könnyű nyugis munkahelyet találni. Ahol a főnököd nem rúg rendszeresen beléd, ott a kollégáid közül szinte biztosan lesz legalább egy, aki megpróbál kereszbetenni vagy hátba szúrni. A szorongás és a kiégés emiatt mostanra népbetegséggé vált; rengeteg ember él nyugtatókon, hogy kibírja a munkahelyi stresszt. A háziorvosok két kézzel szórják a Frontint. Persze a munkavállalók többségükben nem vallják ezt be, de nekem a testvérem orvos, és tőle tudom, hogy mostanra idáig fajult a helyzet.

Én is vegyészmérnökire járok, de én már vágom a centit hogy végre vége legyen. Szerintem egy kiemelkedően stresszes szak. Amúgy ha ennyire szereted, nem gondolkoztál el a phd-n? Akkor nem kell elhagynod az egyetemet, ráadásul a mérnöki területen dolgozó egyetemi oktatók általában elég jól keresnek (jó projektekbe tudnak bekapcsolódni).