Pedagógiai kinevezéssel dolgozó iskolai rendszergazdát, akinek vannak tanár szakjai is, a tankerület kötelezhet arra, hogy tanári munkát is végezzen adott esetben?
Történetem röviden a következő: 10 éve végeztem el a pedagógus MA-t, földrajz-angol szakon (ma már nem tudom, hogy lehetséges-e ilyen szakpár, de ez most tök mindegy). Néhány évig tanítottam, de véglegesen elegem lett belőle, nem is tervezem soha, hogy visszamegyek tanítani, ennek gyakorlatilag semmilyen valószínűsége nincsen, teljesen kizártnak tartom.
Szerencsére jól sikerült a váltás, találtam egy állami finanszírozású "céget" (nevezzük most így), ahol az első pár évben HR feladatokat láttam el. A "cég" rendszeresen finanszíroz mindenféle képzéseket a dolgozóinak, lehet különféle tanfolyamokra jelentkezni, én éltem is a lehetőséggel, és elkezdtem különféle IT jellegű képzéseket elvégezni. Idővel át is nyergeltem a "cégen" belül az L1 support, majd a rendszergazda irányába.
Sokan, ha ezt így meghallgatják tőlem, akkor dicsérnek, hogy megfogtam az isten lábát stb. Viszont azt tudni kell, hogy a valóságban azért annyira sokat nem keresek (a tanári bérhez képest még így is többet, amikor váltottam, a dupláját kerestem az új helyen az akkori tanári béremnek, viszont ez a céges bérem azóta nem emelkedett számottevően, a tanári bér viszont igen, és ahogy utána néztem, 2024-től már szinte közelíti a "céges" béremet). Ráadásul nekem nincs nyári szünet, amit a mai napig nem igazán szoktam meg, nekem fura június 15 után is ugyanúgy bemenni a munkahelyre és ott dolgozni reggel 8-tól fél 5-ig.
Egyre inkább motoszkál bennem, hogy akár lehetne egy olyan lehetőség is, hogy elmegyek iskolai rendszergazdának. Oda (mivel pedagógusi végzettségem van) pedagógusi státuszban vennének fel, ami azt jelenti, hogy ismét ugyanannyi szabadság járna mint a tanároknak, nyári szünettel stb. A munkaidő is lazább, illetve az iskolai rendszergazdai feladatok sem közelítik meg azt, amit most csinálok. És a kettő között a bér már nem lesz olyan számottevő, főleg úgy, hogy a nyári hónapokra is fizetést kapnék, de akkor semmit nem kell csinálnom. És igazából akár magántanítással ki is egészíthetném a béremet (ez csak ötletként vetődött fel, de tényleg annyira elment a kedvem a tanítástól, hogy ezt még nem döntöttem el, de logikusnak tűnne, és az angol órák óradíja elég magas manapság. Sokat elkér ez angoltanár).
Az egyetlen félelmem az új státusztörvény, amely alapján tudomásom szerint a tankerület át is helyezhet másik iskolába, illetve akár tanári állományba is tehet, hiszen papírom van róla. Azaz hiába dolgoznék rendszergazdaként, ha a tankerület valamelyik iskolájában krónikus angoltanár-hiány lépne fel, akkor engem, mint végzett szaktanárt, berakhat oda tanítani. Ez reális félelem a részemről? Mert semmi esetre nem lennék erre hajlandó.
Számomra tényleg megdöbbentő, hogy mennyire magatehetetlen birkák vagytok!
#6-os (bizonyára tanár) ezt írja:
"Egyébként a kegyetlen valóság sajnos az, hogy még ilyen munkaszerződés birtokában is, belépés után megkörnyékezhetnek, vagy akár nyíltan meg is zsarolhatnak, ha nem vagy hajlandó..."
Erről eszembe jutott, hogy pár éve olvastam, hogy mivel nem volt egy iskolában elegendő takarító, a tanárokkal takarítatták fel az iskolát. Ott is biztos ez volt, hogy a pöffeszkedő, tulok igazgató zsarolta őket, hogy különben rájuk száll, jönnek majd a fegyelmi tárgyalások, tankerületnél bemártja őket mindennel mondvacsinált hülyeséggel stb. És a tanárok feltakarították az iskolát.
De ilyen nincs! Velem ezt biztosan nem lehetne megcsinálni, és komolyan mondom, megdöbbentő számomra, hogy a 21. században mennyire engeditek magatokat zsarolni! És hogy még ti nevelitek a gyerekeket??? Milyen mentalitást adtok át nekik? Hihetetlen!
Csak azt a feladatot végzem el, ami a munkaszerződésben van, ha másra kényszerítenek akaratom ellenére, akkor vagy felmondok, vagy ott van a munkaügyi bíróság is. De zsarolásnak és egyéb személyeskedő nyomásnak nem ülök fel, mert nekem van emberi méltóságom.
válasza:Tévedésben vagy. Egyik végzettségem szerint valóban tanár vagyok, de az az állásinterjú, amelyben az előző munkahelyem otthagyásának körülményeiről kikérdeztek, egyáltalán nem a közoktatásban volt. Paranoiás főnökök mindenütt lehetnek. Továbbá saját és ismerőseim, rokonaim egybehangzó tapasztalata, hogy a versenyszférában is bőven vannak zsarolások, sarokba szorítások, kényszerítések. Egy dolog ugyanis a munkajog, és egy másik dolog az álláshely elvesztésétől való félelem, ami hidd el, nagyon sokakban munkál és sokszor mindent fölülír. A közszférában és a versenyszférában is rengeteg az olyan munkavállaló, aki lenyel mindent, csak hogy megtarthassa az állását. Erre egy tipikus példa, amikor a munkaszerződésben heti 40 munkaóra van rögzítve, miközben a gyakorlatban a munkavállaló heti 50-60 órát dolgozik, máskülönben nem tudja a határidőket betartani; s nem mer tiltakozni és a munkaszerződésre mutogatni, mert attól fél (teljes joggal), hogy akkor nem hosszabbítják meg a szerződését. Már 50 éves is elmúltam, és jó néhány munkahelyen megfordultam, nem a levegőből beszélek. Az emberek ugyanis egy jó fizetésű állásból nem biztos, hogy egy csettintésre át tudnak nyergelni egy másik, hasonló fizetésűbe. Eközben a lakás törlesztőrészletet minden hónapban fizetni kell, a gyerekeket el kell tartani. Egy rendszergazda nyilván nemigen fogja senkinek a pozícióját veszélyeztetni, de akinek három diplomája van, mint nekem, annak az esetében sokakban felmerül, hogy aknamunkával a közvetlen főnökét vagy munkatársát könnyen kitúrhatja. Még egyetlenegy munkahelyen sem fordultam meg, ahol ne lett volna olyan főnököm vagy munkatársam, aki ne félt volna attól, hogy a pozícióját veszélyeztetem. Ne tudd meg, milyen könyöklés és pozícióharc folyik sok munkahelyen.
Egyébként pedig az a hangnem, amit ebben az utolsó hozzászólásodban megütsz, nekem már nem fér bele, úgyhogy részemről lezárom a vitát. Minden jót, sikeres munkakeresést kívánok neked!
Oké, bocsánat a hangnemért, de számomra akkor is megdöbbentő, hogy több választ is kaptam, amelyben magától értetődő dolognak tartják azt a munkavállalói hozzáállást, hogy ha zsarolják őket, akkor annak engedni kell. Ez a magától értetődő beletörődés, elfogadása a kiszolgáltatottságnak, tőlem abszolút idegen. Amikor tanár voltam, pont ilyen közegben dolgoztam én is, és éppen ezt láttam, amit leírtál, hogy mindenki egzisztenciális okokból eredő félelem miatt inkább lenyelte, hogy személyében akár megalázzák. Nem tudom elfogadni ezt, még tanács szinten sem itt a válaszok között.
Mert nekem itt tulajdonképpen több soroon is azt írtátok, hogy fogadjam el, ha megaláznak. Van valami a szerződésben, de én is nézzem levegőnek a leírtakat, mert úgyis az van, amit a basáskodó igazgató akar. Ne haragudjatok, de ezek nem tanácsok, és nem tudom (nem is akarom) palástolni azt, hogy ezt a hozzáállást mennyire megvetem. Legalább annyira megvetendő ez a megalkuvó, önfeladó attitűd a szememben, mint a tulok főnök basáskodó hozzáállása.
Abban is igazad van, hogy sok munkahely ilyen az iskolán kívül is, viszont én az IT szektorról beszéltem, ezt mindenhol oda is írtam, pont ezért. Az IT szektorban is vannak egyébként ilyen munkahelyek, de én úgy tapasztaltam, hogy mivel ez egyre inkább fiatalosabb szakma, itt meg lehet találni azt a munkahelyet, ahol nyugodt légkör és egymás iránti tisztelet a jellemző. Legalábbis ha az ember keresi.
De ezt általánosságban is ki lehet jelenteni. Én akárhol dolgoznék, mindig azon lennék, hogy olyan munkahelyet keressek, ahol jól érzem magam. Inkább az ez iránti törekvés lenne bennem, mint az, hogy elfogadjam, hogy kb. a hátamon hegedülnek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!