Ki mit fog tenni az idei tanévben azért, hogy a tanárok ne hagyják ott a pályát, hogy ne maradjanak tanárok nélkül a gyerekek Magyarországon?

Gondolom, hogy van, igen, de nem értek mindegyikhez, nyilván. Viszont nincs olyan szakos, akit lenéznék, hogy neki mennyivel könnyebb dolga van! Mindegyiknek ugyanannyira nehéz - csak mindegyiknek másképpen. Nálunk pl. több rajztanár is kidőlt a sorból egymás után, pedig kívülről talán úgy tűnhet, hogy egy rajztanárnak kb. semmi dolga ahhoz képest, hogy mondjuk egy magyar szakos mennyit javít.

A saját szakomról tudom azt is, hogy ebben hogyan tudnám tönkretenni magam, hogy mi lenne a szartanárság, meg azt is, hogy kb. hol van az a bizonyos arany középút. És úgy döntöttem, nem leszek a munka hőse. Inkább tanár leszek. Hosszabb távon, mint amilyen távon akkor bírnám, ha én akarnék lenni a legjobb, meg mindig mindent meg akarnék tenni, amit csak meg kéne tenni ideális esetben. Nem érdemes belehalni, ha amúgy valaki szeret tanítani. Bele kell kalkulálni a körülményeket, amiket minél régebb óta tanít valaki, annál inkább fel tud mérni előre.