Lehetek programtervező informatikus végzettséggel tanár?

Az egyáltalán nem előremutató, hogy "az általánosba jó lesz a sz@r is". Akkor ennyi erővel menjen be a takarító, hogy bemenjen valaki?

Ráadásul a kormány csak akkor hátrálna meg, ha tényleg nem menne be senki, ha bemegy egy olyan valaki, aki nem tanár végzettségű, de bemegy, a kormányt nem fogja érdekelni a szaktanárok hiánya, mert van ki bemenjen.

Nem lennék a kérdezővel szemben annyira ellenséges, ha meglenne benne a hajlandóság, hogy átképezze magát, de ő kijelentette, hogy nem hajlandó tenni semmit. Ilyen mentalitás nem kell az iskolákba, mert így hogy fogja a gyerekeket tanulásra motiválni, ha ő maga lusta tanulni

""az általánosba jó lesz a sz@r is". Akkor ennyi erővel menjen be a takarító, hogy bemenjen valaki?"

Nem a szarról van szó, hanem épp arról, hogy sajnos sok helyen ott tartanak, hogy kb. ezek a variációk merülnek fel, és akkor igenis az alapszakos menjen be. Nem azért, mert akkor ezzel meg van oldva a kérdés, hanem mert ez a kevésbé rossz megoldás.

"a kormány csak akkor hátrálna meg, ha tényleg nem menne be senki"

Egy csomó helyen már nem megy be senki órát tartani, csak bébiszittingelni. Miről beszélsz?

"ha meglenne benne a hajlandóság, hogy átképezze magát, de ő kijelentette, hogy nem hajlandó tenni semmit"

Nem azt jelentette ki, hanem azt, hogy (jelenleg!)

"külön egy tanári egyetemet nem szeretnék miatta megcsinálni".

Ez is változhat még akár a közeljövőben: korábban is úgy volt, hogy elég volt pedagógiát meg pszichológiát mellétanulni, és megkapta a tanárdiplomát, akinek az eredeti diplomájához nem volt tanári végzettsége is.

"Ilyen mentalitás nem kell az iskolákba, mert így hogy fogja a gyerekeket tanulásra motiválni, ha ő maga lusta tanulni"

Megint csak az elvárások... Ha elkezd majd tanítani valóban, teljes állásban, akkor egyáltalán nem a lustasága bizonyítéka lesz, ha nem akar mellette egy újabb egyetemet elvégezni, hanem örül, ha él, mire végez a munkájával nap mint nap!

Annyira tetszik, amikor itt mindenki habzó szájjal mondja, hogy aki nem végzett tanárszakot az nem fog tudni tanítani.

Bizonyára most már minőségi tanárképzés folyik az országban. Én 1995-ben végeztem, az ország egyik legjobb egyetemén, de akkor kritikán aluli volt.

A tanárképzést, ha értékelni kéne, akkor egy jó nagy 0-át tudnék rá adni.

Az volt a benyomásom a Pedagógia Tanszék dolgozóiról, hogy gyereket csak jó messziről láttak, és a leghalványabb gőzük sem volt arról, hogy mit is kéne tanítaniuk az egyetemi hallgatóknak.

Ezt már többször leírtam itt, és megkaptam, hogy az egész az én hibám, mert miért nem képeztem magam, ha nem volt jó az oktatás. Aha, hát akkor ennyi erővel bárki tudja képezni magát, akár a kérdező is, nem kell ahhoz pedagógia órákra járni.

Csak egy-két példa:

-Gyermekpszichológia: 0-3 éves korig. Ott valahol megálltunk, pedig nem igazán ez az a korosztály, akikkel egy középiskolai tanár foglalkozik.

-A kommunikáció pszichológiája: na, ez nagyon jól hangzik, és egyébként érdekesek is voltak az órák. Bár a címével ellentétben, nem igazán a kommunikációról volt szó, de pl. megjegyeztem egy életre Pavlov-kutyáját.

Aztán a Ped. Tanszék bemutatót tartott, hogy hogy ne vizsgáztassunk. Bent ültünk 200-an egy nagy előadóban. Feltették kivetítőre a zh-t, és mivel a felügyelő tanár nem látta át a 200 fős termet, közölte, hogy nem kéne a padtársunkkal megbeszélni a megoldást, és bosszúból 10 perc után le is vette a kérdéssort. Feleletválasztós teszt volt egyébként. Szóval beikszeltem mindenhová valamit a válaszlapon. Arról sem volt fogalmam, hogy mi volt a kérdés, nem tudtam elolvasni.

Sokat készültem, kettes lett. A következőre már semmit nem készültem, az 4 lett.

-Neveléstörténet: szépen megtanultuk, hogy melyik filozófus milyen elveket vallott a nevelésről.

-Didaktika: tanultunk tantervkészítést, csak az a baj, hogy azt a tanárok készen kapják, semmi lehetőséged beleszólni.

-Irodalom szakmódszertan: egy idős nénike elhaló hangon felolvasott az Irodalomtanítás című folyóiratból. Alig bírtunk ébren maradni, mintha altatódalt énekelt volna. Egy félév volt, de ebből ez is elég volt.

-Tanítási gyakorlat utolsó félévben 20 óra. Ez hasznos volt, de nagyon-nagyon kevés.

Amit nem tanultunk: az érettségi dolgozat javítása érettségi tételek összeállítása, a nyelvtandolgozatban a hibák pontozása, csoportmunka, projektmunka az osztályban, sajátos nevelési igényű gyerekek (bár akkor még nem létezett ez a kategória, azt hallottam, most sem tanítják), alternatív tanítási módszerek, tanulásmódszertan tanítása, a diákok teljesítményének értékelése, alulmotivált diákok motiválása, konfliktuskezelés, a bullying kezelése, soroljam?

Lehet, hogy azóta már jobb, nem tudom, de tény, hogy a tanárok 80 %-a nálam sokkal idősebb, szóval nincsenek illúzióim, hogy milyen képzést kaptak.

Rengeteg mellétverő tanárom volt. Hát semmi pedagógiát vagy mentorálási hajlamot nem éreztem rajtuk, ellenben kicsinyességet, tiszteletlenséget annál inkább. Tisztelet a kivételnek.

A legjobb mentoraim olyan emberek voltak, akik jók voltak abban, amit csináltak és szívesen adták azt át, türelemmel, konstruktívan.

Sokan itt felejtik el ezt el, akik tanítani akarnak.

Lényeg a lényeg: Szerintem !NEM! a tanári végzettség teszi se a tanárt, se az embert.

Pont.

"tanultunk tantervkészítést, csak az a baj, hogy azt a tanárok készen kapják"

Csak a nemzeti alaptantervet kapják készen. A helyi tanterveket saját maguk írják!