Volt olyan tanárotok, akitől úgymond "rettegtetek"? Ha igen, mivel érte ezt el?

A reálos tanárok között több is volt ilyen. A humánosok között soha.

Kémia, matek és fizika tanáraim között voltak olyanok, akikre nem tudok értelmes, empatikus, érett, felnőtt emberként tekinteni. Némelyikükről komolyan úgy gondolom, hogy pszichopata volt vagy minimum nárcisztikus.

A gimis kémia tanárunk kifejezetten olyan típus volt, aki soha semmilyen érzelmet, együttérzést nem mutatott felénk. Leadta az anyagot, amit az osztály két harmada nem értett, aztán dolgozatot írtunk, illetve voltak ilyen megszégyenítő felelések, amikor látszott rajta, hogy élvezi, hogy szenvedünk. Sokszor nevetett, amikor valaki nem tudott valamit, illetve látványosan mosolygott, ahogy beírta az egyeseket. Én az általános iskolában nagyon szerettem a kémiát. Végig ötös voltam belőle. Nagyon rendes tanárunk volt akkoriban. Utána gimiben megkaptuk ezt a pszichopatát és megutáltam az egészet. Épphogy sikerült kettesekkel átvergődnöm.

Ezen kívül volt matek és fizika tanárunk is, akiket egy típusba tudok sorolni. Egy mondatban így lehet összefoglalni a hozzáállásukat: "Hát ezt már óvodában megtanultátok."

Így végül ezekkel a tárgyakkal eléggé lemaradtam és fel is mentettek a matekérettségi alól, mert a pedagógiai szakszolgálat is látta, hogy nem a képességeimmel van gond, hanem a lehetőségekkel, amelyek adódtak az évek során.

A matektanárom. Mármint, alapból folyton abból állt az óra, hogy ha új anyagot vettünk, akkor elmondta az elméletet röviden, megnézünk 1-2 példát, majd utána felírt valamikor egy, valamikor 4-5 feladatot a táblára, és kihívogatott embereket... Az órák nagyrésze abból állt, hogy a táblánál feladatokat oldott meg a diákság. Ha valamit nem tudtál, vagy elrontottál, akkor sokszor jött olyasmivel, hogy "hívjon be egy ötödikest, hogy megoldja?". Persze ez most nem hangzik olyan durván, de amikor ott állsz kint mindenki előtt, a teremben teljes csend van, és már kint vagy a táblánál 10 perce, és próbálkozol, de nem megy, ő pedig a terem hátuljában áll és jönnek ezek a kommentek tőle.. Illetve most ez csak egy példa volt, eltelt már pár év, már nem tisztán emlékszem, hogy konkrétan miket mondogatott, de minden óra előtt gyomorgörcsöm volt, utáltam ott lenni. Pláne, hogy engem nagyon szeretett felszólítani. Sokszor volt az, hogy amikor már pár embert végigkérdezett valamiről, de senki sem tudott válaszolni, akkor felszólított engem, hogy "ön majd biztos tud válaszolni". Hát mondanom sem kell, hogy sokszor az én válaszom is ilyen tipp volt, olyan "lehet hogy most jót mondtam, de lehet hogy oltári nagy butaságot". Aztán pedig sokszor volt, hogy mielőtt felszólíthatott volna, gyors próbáltunk a padtársammal egymás közt rájönni a válaszra, hogy ne égjünk be. De a lényeg, hogy engem szeretett folyton kihívogatni a táblához és engemet kérdezgetni. Amúgy nem voltam soha rossz matekos, általában 4-5 körül, de az ilyen "nyilvános" feladatoknál azért betudtam ám én is égni, az írásbeli dolgozatoknál azért sokkal összeszedettebb voltam és sokkal jobb eredményt produkáltam.

Illetve ahogy a dolgozatokat kiosztotta, az is felér egy misével.. Egyestől ötösig sorbarendezve osztotta ki a lapokat, szóval először azokét osztotta ki, akik egyest kaptak, majd utána jött a kettes, stb. Egyenként osztotta ki, mindenkihez szépen odasétált, és mindenki eredményéhez fűzött hozzászólást.

6 éven át Ő volt a tanárom, szóval elég sok gyomorgörcs volt az évek során. :D De amúgy ez a tanár tudott jófej lenni, viszont amikor éppen a táblánál voltál és nem ment a feladat, akkor tudott azért alázni ő is. Most mondom, konkrétan így több példa nem jut eszembe, mert már eltelt pár év, én is továbbléptem, de attól még tudom, hogy uh, volt aztán ott gyomorgörcs. :D Meg volt amikor a feladatmegoldásnál padsor szerint mentünk, volt amikor névsor szerint, volt amikor az alapján számolt a névsorban, hogy épp aznap hányadika van... szóval na, sosem lehetett tudni, hogy ki mikor megy ki a táblához.