2010 előtt alsóban hány évfolyamon nem kellett osztályozni ?

Nem is értem, mire volt jó az, hogy a gyerekek osztályozását megtiltották.

A rendszer működött, behoztak helyette egy másikat, amivel sem a pedagógusoknak, sem a szülőknek nem volt tapasztalata. Még '70-es években jártam általános iskolába, ha valamelyek gyerek nagyon le volt maradva készségekben a többitől, szóltak a szülőknek hogy kisegítő iskolába kellene átvinni. Persze, ez kellemetlen volt mindenkinek, és nem is volt rá gyakran példa, de még mindig jobb volt, mint matematikából, olvasásból felmenteni a gyereket.

Az egész oktatási rendszer rossz, már alsó tagozatban hatalmas terhet raknak a gyerekere, valójában nagyon rossz hatásfokkal tanulnak.

Tipikus példa a funkcionális analfabetizmus, folyamatosan, szépen olvas a gyerek, de ha megkérik, hogy a saját szavaival mondja el, miről olvasott, nem tudja.

Kétlem, hogy a mostani kisiskolások között valójában több lenne a zseni, mint volt akármelyik időszakban, egyszerűen a minősítési rendszer változott meg.

Az osztályzatoknál, ha az nem a legjobb jegy volt, mindig volt miért jobbnak lenni.

Persze, a gyerek azzal nem biztos, hogy foglalkozott volna, de a szülők, tanárok is ösztönözték, hogy nem csak hármas legyen, ha el tudja érni a négyest is, stb.

mostani gyerekeken azt látom, hogy le vannak terhelve, túlzottan is, és az iskola kb csak a tanulást jelenti, szabadidős tevékenységek, szakkörök, versenyek ma már közel sem olyanok, mint régen voltak.

A kisdobos, úttörő mozgalmakat felszámolták, azok ideológiai problematikája miatt, ami érthető, de helyette azóta sincs más.

Volt egy erőtlen próbálkozás a cserkészmozgalom vissza hozására, ami gyorsan ki is fulladt.

Szakkörök? Sport versenyek? Tanulmányi vetélkedők?

Iskolásként nem rajongtunk érte feltétlenül, de anno nagyon sok program volt a tanítási órákon túl is, ami valahol fejlesztette az egyéneket, és a közösségeket is.

Igaz, nem is kellett otthon napi szinten több órát tanulni. Időnként igen, pl a kötelező olvasmányokhoz megírni az olvasó naplót, de volt bőven idő gyereknek is lenni.

2006-ban kezdtem, 1. és 2. osztályban nem kaptunk jegyet, utána igen.

A mi tanítónőnk nagyon lelkiismeretes volt, nem jelentett gondot neki a szöveges értékelés, és a szülőket szóban is tájékoztatta a gyerekeik haladásáról.

Amikor olyan gyerekekről volt szó, akik láthatóan nagyon le voltak maradva, azok első után átkerültek speciális osztályba, nem kellett ehhez kegyes értékelés.

Nálunk nem volt gyakori, hogy valaki kitűnő lett a semmire, tényleg csak az az egy-két tanuló lett kitűnő, aki rengeteg időt és energiát fektetett a tanulásba,akiknek kiemelkedő eredményeik voltak.

Folyamatosan indított és reklámozott tanításon kívüli szakköröket, én ott kezdtem el pl. azt a sportot, amiben a mai napig dolgozom. De bőven volt lehetőség kirándulásokra menni, színházba, múzeumba.

Így visszatekintve hatalmas munkát fektetett bele a mi tanításunkba.

Kár, hogy kevés esetben hallani hozzá hasonló tanítókról.