Szakács iskolákban, ill. a szakács munkában valóban sokat kiabálnak a diákokkal, alkalmazottakkal vagy ez csak tévés marhaság?

Ingatlan üzemeltetéssel foglalkozom, amolyan "gondnok - manager" meló, pár évig egy ismert (celeb) család több éttermét, cukrászatát.

A nagyobb étterem séfje sajnos egy eléggé mogorva ember volt, aki néha igenis megemelte a hangját a kollégáival szemben. Velem nem merte megtenni, tőlem csak udvariasan kért, ha szüksége volt rá. Tehát, kicsit kívülállóként szemléltem a konyhai történéseket. A tulajdonos család idős anyukája volt régen a séf, így ő is mindenbe beleszolt. Olykor a séffel is voltak vitáik. Érdekes szituáció volt, hogy a tulajdonos család egyik negyvenes fia pincér volt, a másik ötvenes fiúk pedig szakácsként melózott, mindketten az ötvenes éveiben járó séf irányítása alatt. Ebben az étteremben, két műszakban 6-8 szakács dolgozott, 1 cukrászmester, 1 cukrász, 3 kézilány, 2 takarítónő, 2-3 szakácstanuló, ill. gyakornok.

A cukrászoknak külön részük volt, velük szemben nemigen kelt ki magából a séf, nem úgy a főnökasszony, aki lényegében az élő fába is képes volt belekötni. :-( Belém is sajnos! :-( A celeb zenész apuka néha letudta állatani a nejét, olykor nem foglalkozott a vitákkal.

A legrosszabb időszakok mindig a nagyobb rendezvények voltak, akkor napokig mint egy megzavart méhkas, olyan volt az egész hely. :-o Minél nagyobb volt, minél több extrát rendeltek, annál rosszabb volt a helyzet. Ezekben az időkben én próbáltam minél kevesebbszer belépni a konyhákba. :-) Főként, hogy ekkor nekem is jó sok tennivalóm volt.

Tagadhatatlan, jómagam szintén a főnökasszony kötekedése miatt távozzam. Pár nappal a séfhelyettes távozása után, ami igencsak felbolygatta a méhkast, hiszen két szakácsot is vitt magával. :-o ;-)

Akkortájt beszélték, eladják az egészet és a családtagok a saját útjukat járják majd, de mindez csak álomkép volt, hiszen az idős szülők mindezt nem engedték. Mai napig üzemel ez a legfőbb éttermük, ha jól tudom másik már nem. (a színvonal nagyon esett, az ingatlan egyre jobban pusztul, már retrónak is rossz az egész)

Kedves kérdező gyermekének azt mondanám, mint minden szakmában a szakácsoknál is van jó és rossz munkahely. Ki kell fogni! Ha nem tetszik, váltani kell! Nem szabad olyan helyen dolgozni, ahol folyamatosan negatív behatások érnek, hiszen mindig van jobb lehetőség, csak keresni kell! Amennyiben valaki jó a szakmájában és becsülettel törekvő is, az eléri a célját!

A tévés show műsorokba sem teljesen véletlenül került be, sokfelé ilyen a mentalitás. Egy kis, családias konyhán talán nem ennyire kiélezetten, de ahol nagy a pörgés, sok a vendég, ott nagyobb a teher, nagyobb a feszültség, nagyobb a nyomás az ott dolgozókon. Nagyobb presztizsű helyen még nagyobb lehet a nyomás. Persze nem mindenhol megy így, akár lehet ez is egyfajta szűrő a munkahely kereséshez. Minimum annyira ki kell állnia magáért, hogy merjen szembeszállni az ilyen hangnemmel és felmondani, ha úgy érzi.

Érdemes megnézni/hallgatni ezt a beszélgetést egy Michenlin csillagos magyar szakáccsal, aki elejétől végéig elmeséli a karrierjét és hogy hol milyen munka tapasztalatai, élményei voltak. Többek közt ilyesmikről is mesél (nem csak magyar, hanem nemzetközi szinten is). Elég jó betekintés a gasztronómia világába:

https://www.youtube.com/watch?v=yFtBZPqAbSQ

https://www.youtube.com/watch?v=fQRbk8cNYK8

Barátnőm szakácsnak tanult három évig. Ment a folyamatos csesztetés, ordítàs, stb. Végén nem is bírta, és kiíratkozott vizsga előtt pár héttel. Lehülyéztem, de azt mondta, hogy nem bírta volna tovább, mert napi szinten üvöltöttek velük a tanárok is, meg a gyakorlati helyen is. Gyakhelyen ők takarítottak, ablakot mostak, krumplit pucoltak, stb. Semmi szakmai nem volt nekik, pedig három gyakorlati helye is volt, de mind ugyanez.

Máshol nem tudom jobb-e a helyzet, ez Borsodban történt.