Egyetemken nem elegendő csak tanulni?

Kicsit jobban kifejthetnéd, mint szeretnél.

Én már elég rég jártam egyetemre, de ott általában nem volt kötelező bejárni. Az volt a szabály, hogy szemináriumra be kell járni, előadásra nem. Mivel szeminárium nem igen volt, csak papíron, mindegy is volt nekik. Volt azért egy-két elvetemült tanár, aki ragaszkodott hozzá, hogy bejárjunk, de a legtöbb nem. Egyébként kétszakos tanárképzésen annyi órája volt egy diáknak, hogy lehetetlen volt megoldani, hogy ne legyenek az órák egymással fedésben. Jó volt az évfolyam, lehetett egymástól jegyzeteket kérni.

Hogy meg lehet-e bukni akkor is, ha tanulsz?

Hát, azt tudni kell, hogy az egyetemen a tanár lényegében azt csinál, amit akar. Csak papíron van főnöke, de senki sem foglalkozik vele, hogy hogy tanít, hogy vizsgáztat. Szóval meg lehet, ha szemét.

Nálunk levelezőn volt egy olyan eset, hogy a tanár csak hétközbeni időpontokat adott meg. Benne volt a vizsgaszabályzatban, hogy a levelező tagozaton legalább egy vizsgaidőpontnak hétvégére kell esni. Valamelyik évfolyamtársam panaszt tett. Ki is írt erre a pasi egy vizsgát egy szombati napra, szerencsére elég hamar betelt, így én nem tudtam bejutni. Állítólag 9-kor megjelent a pasi, majd közölte, hogy ő nem szeret szombaton bejárni dolgozni, de miattunk muszáj volt, szóval ő egy óránál többet nem szeretne itt tölteni. Mindenkinek beírt egy egyest, és hazament. Aztán lehetett menni panaszkodni.

De volt olyan dolgozatom is, hogy lehetett puskázni, kiírtam mindent a könyvből, aztán kettes. Jó, nem buktam meg, de mégis. Betekintés nem volt, örülj, hogy görbül. Csak az a baj, hogy azért az ösztöndíj miatt nem volt mindegy a jegy sem, de őket ez sem érdekelte. 120 fős évfolyam, nem volt kedve kijavítani, gondolom. Aztán ráírt valamit, ahogy kijött a díszítősor.

Előadásokra nem, gyakorlatokra kötelező járni nálunk (30%-ot lehet lógni).

Sokszor buktam már (mérnök infó). Minden esetben tanultam rá... De néha kevés volt.