17 éves vagyok. Arra vagyok kíváncsi, hogy nagyszüleinknél hogyan zajlott az érettségi vizsga? Nagypapámat kérdeztem, csak pár szóval válaszol rá. Nagyon érdekel a téma, hogy mi volt régen.

2005 óta ugyanolyan, mint most.

Előtte más típusú feladatok voltak, de a lényeg mégis ugyanaz volt, annyi különbséggel, hogy aki tovább akart tanulni, az nehezebb, úgynevezett "központi" írásbelit írt (ami érettségi és felvételi is volt egyszerre - és egyetemen vagy főiskolán szóbelizett, és azt számították be neki az érettségijébe, ha jól tudom). Ekkortájt még úgy volt, hogy akinek megvolt a középfokú nyelvvizsgája (amit ma úgy hívnak, hogy B2), az automatikusan ötöst kapott az adott nyelvből év végén, és nem is kellett tovább bejárnia az órákra, és 100%-os érettségit kapott érte az adott nyelvből anélkül, hogy valójában vizsgáznia kellett volna. Vizsgáznia csak akkor kellett belőle, ha az volt az egyik felvételi tárgya: akkor viszont nem sima érettségit, hanem "központit" írt belőle (ami kb. a mai emeltnek felel meg, mert nehezebb volt a sima érettséginél, és országosan egységes volt), és az egyetemen/főiskolán szóbelizett is, tehát a felvételi részét attól még nem úszta meg.

Még régebben meg külön volt az érettségi, és amikor az megvolt, akkor utána újabb vizsga következett annak, aki tovább akart tanulni: felvételi írásbeli és felvételi szóbeli (vagy csak az egyik), azon az egyetemen/főiskolán, ahova menni akart, tehát egyetemi/főiskolai tanárok szóbeliztettek, ők javították az írásbeliket is, sőt, ekkor még az írásbeli sem központi volt, hanem az adott egyetem/főiskola állította össze (vagy több egyetem TTK-ja közösen állította össze a bioszt, a fizikát, stb.? ezt nem tudom).

A tételeket a tanár írta fel a táblára, később pedig a rádió/tv mondta be. Nem volt a manapság elterjedt, szédületes papír -és tintapazarlás. Matematikából, fizikából is sokkal hatékonyabban, egyszerűbben oldották meg: Külön a gimnáziumok és külön a szakközépiskolák számára volt egy összefoglaló példatár (igaz csak a 70-es évek végétől ha jól emlékszem). Elég volt a példák számait bemondani, ezzel adva voltak a feladatok. 40%-ot kellett elérni az elégségeshez. A mai matematika érettségi pl. köszönőviszonyban sincs az akkorival. Mondjuk az is igaz, akkoriban nem volt divat hogy mindenki érettségizzen, ma pedig érthetetlenül ez a szemlélet vált egyeduralkodóvá (persze ehhez alaposan le is kellett butítani az érettségi szinvonalát).

Megemlítendő, még nagyon régen, a 60-as, 70-es évek elején nem volt ritka a protekció. Később ez csökkent, ill. a 80-as évekre meg is szünt.

Akkoriban még volt felvételi rendszer az egyetemek/főiskolák szervezésében. Pl. aki a BME-re akart menni mérnöknek, az egyetemnek saját példatára volt matematikából, fizikából, szakrajzból, ezekből lehetett készülni.

Ma sajnos a tömegképzés a divat, sok esetben komolyabb szakmai elhivatottság és felkészültség nélkül.

"A tételeket a tanár írta fel a táblára, később pedig a rádió/tv mondta be."

Tényleg, ez eszembe se jutott. :))

Ezt nem tudom, miből vetted le...

Mondjuk nem tudom, hogy régen hány százalék kellett a ketteshez, de szerintem nem csak 25, mint most, márpedig ez elég nevetséges, lássuk be, főleg mert elég sok olyan feladat van (régen meg ha volt is, jóval kevesebb), ahol megadott válaszlehetőségekből kell választani, tehát ha mondjuk A, B, C, D közül, akkor (legalábbis abban a feladatban - és több ilyen feladat is van pl. egy nyelvi érettségin belül) annak is van rá 25% esélye, hogy eltalálja a helyes megoldást, aki semmit se ért az adott nyelven, csak van annyira intelligens, hogy ha üres négyzeteket lát meg valami A, B, C, D válaszlehetőségeket, akkor valamelyiket a négy betű közül találomra beírja az üres négyszögbe (bármit jelentsen is a feladathoz tartozó instrukció).

Ja egyébként azt nem is írtuk, hogy amikor beindult a kétszintű, egy ideig még 20% is elég volt a ketteshez, csak később emelték meg 25%-ra.