Egyetemisták! Mesélnétek kicsit?

Tényleg nem lehet általánosítani a tapasztalatokat, még azonos szakot is ezerféleképpen élnek meg az emberek, és a szakok között meg aztán tényleg óriási különbségek vannak. Barátkozni pont olyan könnyű, mint gimiben, ha ott ment, akkor itt is, ha ott nem te voltál a társaság közepe, feltehetően itt sem te leszel. Ugyanakkor kevesen maradnak egyedül, de tapasztalatom szerint nagy a klikkesedés. Persze nincs minden kőbe vésve az első félévben, hogy végig ugyanazok lesznek a barátaid. Buli pont annyi van, amennyire elmész. Ha minden nap akarsz, találni fogsz hozzá embereket. De ahogy más valaki írta, ezek a rendezvények mind ugyanolyanok, egy idő után nem akkora szám. De minden koliban vannak olyan arcok, akik több kocsmát ismernek a környéken mint élelmiszerboltot. Az órarend változó, az első három évben nekem minden nap voltak óráim (olyan is volt, hogy pénteken este hatig), mester első félévben meg konkrétan két nap mentem be az egyetemre (már amikor nem dolgoztam azok helyett is). Sok egyetem nem is hirdet péntekre órákat, több ismerősömnek sosem volt pénteken órája. A tanulástól való meghalás megint relatív, én sokszor rajzoltam hajnal háromig is, aztán vizsgaidőszakban nekem volt három vizsgám, bölcsész barátaimnak meg tizenkettő. Ha jó jegyeket szeretnél és tényleg jó szakemberré válni, ahhoz tanulni kell mindenhol. A tradicionálisan "nehéznek" tartott szakokon sokszor a kettesért is vért hugyozol, de ilyen a könnyebb szakokon is előfordul ám.

Ez egyénfüggő. Alapvetően tanulni kell, ez a legfontosabb. A többség élvezi, mert közben jó a közösségi élet, hasonló emberek megtalálják a hangot egymással. Persze a vizsgaidőszak mindenkit megterhel. De az összesen csak 2-3 hónap. Ha kell mellette dolgoznod, akkor úgy nehéz, akk lehet h felvenném a diákhitelt. De ne felejtsd el, h azt vissza is kell fizetni. Ha piacképes dolgot tanulsz, akkor sima ügy lesz. Ha nem, akkor sziivás.