Akik most fognak majd jelentkezni (vagy már régebben jelentkeztek) pszichológia szakra, melyik egyetemre jelentkeztek és miért?:)

Hát lehet, hogy most le leszek pontozva, de nekem pont ez a 2 egyetem nem jöhet szóba.

Vallásos suliba jártam általánosban és most gimiben is és már elegem van az egyház képmutatóságából, illetve maradiasságából... Természetesen tudom, hogy a vallásos egyetemeken teljesen más a helyzet, mert nem számít, hogy az ember mit gondol és nem erőltetnek rá semmit. De a hangulatán meg az oktatás jellegén egyértelműen érződik és nekem már épp elég van ebből a légkörből... Ha nekem az ✨Értékközpontú Pszichológusok✨ vagy ✨Bagdy Emőke néni és a Sleppje✨ elkezdene valami szűk látókörű, ítélkezős dolgokról hadoválni, akkor én ott sétálnék ki az óráról...

Úgyhogy kedves kérdező, ezek közül egyik sem.

Én a Szegedit írtam elsőnek, mert nagyon tetszik a város, jó a közösség, mivel sokkal kevesebben vannak a szakon, és így családiasabb, illetve az oktatásról és a tanárokról is csak jókat hallottam. :D

Másodiknak az ELTE-t írom, ahol bár nagyon sokan vannak, de annak van a legjobb híre, és nemzetközileg az a legelismertebb, illetve nem olyan konzervatív, mint a másik 2 Pesti egyetem...

Talán még a Pécsit is odaírom a végére, mert nagyon szép város, bár ott az oktatásról vegyes véleményeket hallottam.

Mivel a kérdés eredetileg nem csak a két számodra szimpatikus egyetemre korlátozódik, így én is válaszolok.

Nekem annak idején a sorrend ELTE-Szeged-Pécs volt, tehát teljesen kihagytam az egyházi fenntartású egyetemeket (minden jó messze volt a lakhelyemtől, úgyhogy a távolság majdnem mindegy volt; végül az ELTE-re mentem). Nincs semmi bajom a vallással, pszichológia szakon ráadásul tanulni is fogsz kicsit a kedvező "hatásairól", de számomra valahogy sosem állt össze az, hogy miért kell minden képzésbe beleerőszakolni ezt a témát ezekben az intézményekben csak azért, mert az egyház tartja fenn őket. Tudom, csak egy-két kötelező, egyszerű vallásos tárgyat kell teljesíteni, de akárki akármit mond, nem ugyanaz lesz a mentalitás, mint ott, ahol a tudományos alapokat veszik csak figyelembe (ezt azóta károlisok és pázmányosok is megerősítették). Szóval számomra ez egy kizáró dolog volt. Szegedről és Pécsről is jobbakat hallottam, mint erről a két pesti egyetemről, ezért ezek szerepeltek a második és harmadik helyen nálam. Azóta sok megbízható embertől, sok hiteles helyről hallottam egyéb dolgokat erről a két egyházi iskoláról, amik miatt úgy érzem, semmit nem vesztettem, sőt... De akár itt GYK-n is megnézheted, miket írtak melyik intézményről (bár lehet, hogy ez nem a legjobb tipp, mert itt néha már azért is lepontoznak, ha közlöd, hova jársz).

Nem szeretnélek lebeszélni egyik egyetemről sem, hiszen nekem is vannak a mesterképzésen olyan csoporttársaim, akik az említett iskolák egyikébe jártak, és teljesen kedves, elfogadó, felkészült hallgatók. De ha csak a "gyakorlatorientált" vagy "családias" duma vinne ebbe az irányba, akkor remélem tudod, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van. Nem barátkozni jár az ember egyetemre, de tény, hogy fontos a jó légkör, jó társaság. Ehhez azonban nem kell kis létszámú évfolyam. A gyakorlatokat tekintve pedig nagyon hasonlóak a tantervek, úgyhogy nem "gyakorlatorientált" ez a két egyetem, csak alacsonyabbak az elvárásaik az elméleti tananyagot illetően (amire szerintem nagyon nem jó ötlet büszkének lenni).

Megint elmondom, hogy nem szeretnélek lebeszélni, megfelelő hozzáállással ezeken a helyeken is kaphat jó felkészítést az ember. De szerintem minden intézmény esetében fontos, hogy tisztában legyél nem csak a pozitívumokkal, de a negatívumokkal is.

(Most jön az a rész, amiért lehet, hogy le leszek pontozva. :))

Az ELTE nem véletlen olyan ismert vagy elismert. Itt a legrégebbi a képzés, ami nem azt jelenti, hogy elavult, hanem azt, hogy volt ideje megteremteni egy hiteles, kizárólag tudományos hozzáállást. Nem akarok belemenni a politikába, de a felsoroltak közül egyedül ez az egyetem nem áll egyházi vagy alapítványi irányítás alatt, ami nagyban növeli a függetlenségét. A munkaerőpiacon persze vitatható, hogy többet ér-e (tapasztalatom még nekem sincs), hiszen ha hiány van, gondolom úgyis felvesznek, ha meg tele vannak, akkor tök mindegy. De nem véletlen, hogy az ilyen-olyan statisztikákat mind az ELTE vezeti. Tudom, hogy ez sokaknak nem számít, mert olyan tényezőket mérnek, ami őket nem érdekli. Viszont engem érdekelt, és soha nem bántam meg, hogy hallgattam rájuk.

Annyit tudok teljesen pártatlanul tanácsolni, hogy nézz utána ezeknek, legyél informált, ne csak egy forrásból tájékozódj, és dönts azok alapján. Hajrá! :)

Én vallásos gimibe jártam, de sajnos a kiválasztott szakomat keresztény egyetemen nem találni errefelé, szóval most kénytelen vagyok mellőzni, de eléggé hiányzik az a közeg. Csak, hogy legyen már más vélemény is, mint az előzőek. :)

Anno jelentkeztem Pázmány Pszichológiára, mert jobbakat hallottam róla, mint a Károliról. Viszont ma lehet, hogy nem a Pázmányt választanám, mert úgy hallottam, nincsen koli, és pár óra vidéken van tartva.

Szia! Én a Károlira járok és imádom. Az előző hozzászólókat mindenképp szeretném megcáfolni abban, hogy "a hangulatán meg az oktatás jellegén egyértelműen érződik" az, hogy vallásos egyetem. Igazából meg sem mondanám ezek alapján, hogy az egyetem, ahová járok az református. Sem a tanárokon, sem az óráikon nem érződik semmi "erőltetés" vagy bármi nézet, ami bármennyiben is kihatna a pszichológia oktatásra. Szóval ilyenek miatt semmiképp se aggódj!:)

Ja és még a "családias" és "gyakorlatorientált" jelzőket is meg szeretném védeni, mert bár nem ez a két szó írja le pontosan az egyetemet, én ettől függetlenül saját tapasztalataim alapján igaznak érzem őket:)

Egyébként írj nyugodtan nekem és szívesen mesélek még, ha vannak kérdéseid. És valóban több forrásból tájékozódj, bár elég nehéz, én is hasonlóan tanácstalan voltam sokáig.

Én írtam a "gyakorlatorientált" dolgot, de lehet, hogy nem fogalmaztam elég egyértelműen ezzel kapcsolatban. Itt arról van szó, hogy a Pázmány és a Károli is szereti ezt hirdetni magáról, miközben semmivel nincs több gyakorlat ezeken az egyetemeken, mint pl. az ELTE-n, amivel szemben ezt fel szokták hozni (bár már Szegeddel és Péccsel szemben is hallottam ezt...) Módszertan óra mindenhol jó sok van, statisztika, biosz és a fő tárgyak gyakorlatai pedig szintén szerepelnek az összes tantervben. Kórházi gyakorlat Pesten egyedül az ELTE-n van az alapképzés során, ha naprakészek az infóim. Ebből kifolyólag semmivel nem több a gyakorlat az egyházi egyetemeken, sőt. Ez önmagában nyilván nem probléma, nem véletlenül épülnek fel így a tantervek. A probléma az, hogy a "gyakorlatorientált" az "elméletorientálttal" szemben szokott elhangzani, ami meg teljesen abszurd. Az egyetemen az elméletet kell elsősorban megtanulni, mert ez a szak ilyen. Ezt múltkor egy hasonló kérdésnél már leírtam (meg mások is), de ha nem tanulod meg jól az elméleti alapokat, akkor csúnya pofára esés lehet belőle másik egyetemen történő mesterképzésen vagy a munka során. Természetesen nem arról van szó, hogy a Károli és a Pázmány nem tanít elméletet, de nem egy csoporttársam jött ezekről az egyetemekről a mesterképzésre, és a többségük bizony le volt maradva másokhoz képest bizonyos dolgokban.

Hatos, őszintén örülök, hogy neked jó tapasztalataid vannak a Károlival, és nem is kötekedni szeretnék azzal, hogy ezeket leírom. :) Az infóim viszont olyanoktól származnak, akiknek van összehasonlítási alapjuk az egyetemek között, és tőlük több negatívumot hallottam, mint pozitívumot (bár ez talán a Pázmányról volt inkább elmondható). De biztos évfolyam/tanár/akármi függő is több dolog, meg ugye mindennek vannak szubjektív vetületei. Az az egy számít, hogy mindegyikünk felkészült, nyitott és minél jobb pszichológusként kerüljön ki az egyetemről. :)

7-es: Persze, én sem úgy értettem, hogy a Károlin több gyakorlat lenne, mint máshol, hanem inkább úgy, hogy sokat adnak a gyakorlatok.

Valóban sokat számítanak az elméleti alapok és tényleg bele kell fektetni az időt azoknak a megtanulásába, sőt. És igazad van, tényleg sok mindentől függ, hogy ki hogyan kerül ki az adott egyetemről. Sajnos sokakat látni azért, akiket szinte hidegen hagy minden és a teljes minimumra törekszenek (bár ez kb. minden egyetem minden szakára vonatkozik).

Az utolsó mondatodra pedig ámen, ez a legfontosabb:)

Károlis pszichosként az egyetem védelme érdekében írom, hogy a gyakorlatorientáltságot nem feltétlenül a szemináriumok mennyiségére kell érteni, hanem például a pályaszocializációs alkalmak meglétére, ami ha jól tudom az egyetem sajátossága, más egyetemen nincs ilyen. Ezek minden félévben kötelezően teljesitendő alkalmak, amik a pszichológusi hivatásszemélyiséget fejlesztik, és segítik az önismereti fejlődésünket. Az alkalmak kis létszámú csoportokban, bizalmas légkörben történő beszélgetések pszichológus-tanárok vezetésével, többet nem is írnék róluk, hiszen az ott elhangzott információk bizalmasak :). De számomra mindig nagyon sokat adnak az órák, és öröm hogy már az első évektől kezdve eselyt kapunk az önismeretünk fejlesztésére, mindezt nyilván teljesen ingyen.

Ja és több Eltés pszichostól hallottam már, hogy pl a statisztika oktatás elavult, papíron számolnak, ami lehet hogy alapos ismeretszerzést jelent, de inkább az ellenkezőjéről hallottam beszámolókat:értelmetlen és felesleges szintű elmélyedés a matematikai részekben, ahelyett, hogy a különböző statisztikai programokat tanulnák meg megfelelően használni.

#9: Ezt nem tudom, hol hallottad, de nekem egyszer sem kellett papíron számolnom az ELTE-n, se statisztikán, se más órán. Gimiben jó voltam matekból, úgyhogy valószínűleg ment volna itt is minden, de soha nem is merült fel hasonló. Igazából sehogy sem kellett magamtól számolnom, csak az SPSS-t használni. A statisztika mögötti matekot nem kérték soha számon (sőt, előadáson sem nagyon adták le), mert pontosan tudták, hogy nem azért vagyunk itt. Gyakon pedig lényegében csak SPSS használat volt, alap- és mesterképzésen is. A vizsga és az órák is mind a program előtt ülve történtek, papír egyikhez sem kellett tulajdonképpen.

A pályaszoc viszont tényleg szuper lehetőség a Károlin, ezt kicsit sem vitatom. Irigykedek is. :) Nálunk ilyen néven egy olyan kurzus futott a mesteren, aminek során "valódi", dolgozó szakemberek jöttek különböző területekről, meséltek a munkájukról, és lehetett tőlük kérdezni. Gondolom ez azért más, mint a Károlin, de ez is tök érdekes volt. Az szerintem mindenképpen pozitívum, ha egy egyetem meghallgatja a hallgatókat, hogy mire van igény, miről szeretnének többet tanulni, milyen ismeretekkel éreznék magukat magabiztosabbnak az egyetemről kikerülve... Nem tökéletes az ELTE, de ebben igenis mutatnak hajlandóságot (legalábbis az a tanszék, ahova én jártam mindig érdeklődött ilyesmikről). Úgy tudom, ez a fajta pályaszoc óra is ezért született, de még jobb lenne egy olyan jellegű órát is betenni a tantervbe, ahol picit az önismeretre is hangsúlyt helyeznek.