Mit lehetne kezdeni ezzel az undorító oktatási rendszerrel?

Érdekes, hogy más diák meg bírja ezt a terhelést.

Ha szerinted annyira rossz az oktatási rendszert akkor hagyd ott és menj el dolgozni.

Úgy gondolom, nemcsak azzal van a probléma, hogy az adott tárgy tudományáról oktatnak, figyelmen kívül hagyva a mindennapi használhat lehetőségét, hanem, hogy rossz a tálalási és elosztási módszer, rendszer. Informatikai rendszerek ebben is segítségére lehetnének a hallgatónak, ha az oktatási szakemberek a sarkukra állnának.

Van megoldás az oktatás reformjára, de a parlamentben figyelmen kívül hagyják ezt évtizedek óta, mert nem cél az életre való, gondolkodó ember.

Üdv: Columbo

#1

Már egyetemista vagyok, abból is a mesterszak végén. Attól, hogy bírunk valamit, nem lesz kevésbé egy undorító rakás szar, ami elavult, nem hatékony, nem is feltétlenül egészséges és olyanok kezében van, akiknek maximum gyárban lenne a helye, de még ott sem dolgoznának normálisan.

6 év egyetemmel a hátam mögött azért bőven látom, hogy mi a baj ezzel az egész rohadt rendszerrel, a közoktatástól a felsőoktatásig. Pedig ha valaki, én aztán bőven megfeleltem ennek a rendszernek és túlteljesítettem ebben a rendszerben. Nem, attól, hogy örök életemben kitűnő tanuló voltam, nem fogok képmutatóan vigyorogni, hogy a diákokkal van a probléma... Neked/nektek sem kellene.

Az alapvető probléma az, hogy minden állami kézben van, még az is szinte, aminek a neve alá odavésték, hogy alapítványi. Amíg az oktatás csak ingyenes formában valósul meg, nem lesz itt soha de soha minőség. Belátható, hogy ha most fizetni kellene az oktatásért, akkor rengeteg ember esne el tőle az alacsony bérek miatt, viszont hosszú távon a piaci verseny teremtené meg a minőséget. Az agyelszívás jelenleg országok között valósul meg, ez is egy tünet... Ha iskolák között lenne valódi piaci verseny, úgy gondolom, nem lenne ennyire rohadtul minden mindegy, mint most. Nem abban a szemléletben kellene végre felnőnünk, hogy az tesz szívességet, aki ócska módon bohóckodik tanításnak gúnyolva azt, majd cserébe ad egy papírt, hanem minden nyomoréknak felkopna az álla, aki nem elég jó szakember és nem dolgozik megfelelően. Nem tűnik fel, hogy nekünk kellene diktálnunk a saját és a gyerekeink oktatásában és rajtunk kellene múlnia annak, hogy csak azt etessük, aki meg is érdemli? Komolyan rendben van az úgy, hogy 300 ezres egyetemi tandíj mellett még a diák legyen hálás, ha cserébe egyáltalán kiadják neki a tananyagot, amiért fizetett és nem hagyják magára? Az a legnagyobb probléma, hogy papírt ma csak állami fenntartású intézményeken keresztül lehet szerezni és épp emiatt bármit megtehetnek velünk, diákokkal. Ne mondja már nekem senki, hogy ez normális!

A kérdező javarészt műbalhézik, de attól még nagyon is valós probléma az, hogy a korábbi generációkban az a hülyeség van, hogy a nyűglődés tesz valamit értékessé, színvonalassá akkor is, ha egyébként nem szolgálja a fejlődést, sőt, akadályozza azt...

Nem azért nehéz ma tanulni, mert bármi olyan színvonalas lenne, hanem mert konkrétan SZAR. Ha nem lenne szar, a leadott anyagot önmagában megtanulni nem lenne nagy kunszt. Bőven kevés a tényleges tudásmennyiség ahhoz képest, amennyiz bírnának a diákok. Az egyetlen ok, amiért soknak érzik ezt is, az a körülmények miatt van és azért, mert szánalmas az egész oktatási rendszer.

Olyan, mintha azt mondanánk, hogy vezetni nehéz dolog. Dehogy nehéz... Csak akkor az, ha egy rozsdás roncsod van egy kátyús úton.

Én is inkább megyek a hageni egyetemre, mert ilyen szar BME, ELTE típusú színvonalból nem kérek.

A másik kérdéseknél írt, közzétett vélemények tükrözik az 5-ös válaszoló igazát.

Kéttannyelvű turisztikai technikum - te választottad, hogy nem egy "átlagos" gimibe jársz, ez így nyilván több órát vesz igénybe. A te napi 3 óra utazásodért meg tényleg nem az oktatási rendszer felel, ahogy azért se, hogy miért kell neked másfél órával a busz indulása előtt már talpon lenni. (Hacsak nem 1 óra séta a megálló, amit kétlek.)

Tippek:

- Ha a buszon tanulnál, akkor máris nem a délutánból megy el rá a 4 óra, hanem a nagyrészével addigra végzel.

- A reggel 5-ös kelést is érdemes lehet átgondolni, én pl el nem tudom képzelni magamról, hogy ilyen korai időpontok mellett ne tegyek meg mindent a maximális alvásért és időkihasználásért: öltözés-fogmosás-smink/borotválkozás (kinek mi) 10-15 perc, az előző este elcsomagolt reggelimet kiveszem a hűtőből, hogy a másfél órás buszúton megegyem, vizet töltök, stb 3 perc, cipőhúzás, kabát, és már itt sem vagyok. Ha nagyon lassan szötyögök, akkor is max fél óra.

Azt meg, hogy katolikus iskolába jársz, légy oly kedves ne keverd már ide. Mégis mi köze lenne a dolgokhoz?

Tágabb téma: sz.r az oktatási rendszer, ez tény. De jártam iskolába pl Amerikában is, ahol sokak szerint jobb - hát nem jobb. Az emberek kettőig nem tudnak elszámolni egyedül.

Az itthoni szerintem arra (is) tanít, hogy szelektálj, rájöjj, hogy a sok maszlagból neked mi a fontos és mi nem, ami kell, azt lehetőséged is van alaposan megtanulni és elmélyülni benne. Ami meg nem fontos, és időd sincs rá és nem is érdekel, ott meg meg kell tanulni lejjebb adni a perfekcionizmusból és beérni egy 3-assal. Ami a te döntésed, mert tudod, hogy neked az nem fér bele, de más meg helyette igen.

Az életben is kell tudni elengedni dolgokat, nem magadra venni egy negatív visszacsatolást, kiválasztani, hogy mi fontos neked és mi nem, és mindezért felelősséget vállalni. Ezt meg teljesen be lehet gyakorolni gimiben, csak el kell engedni a "nekemmindenbőlötöskell" baromságot.

Több probléma is van a hazai oktatási rendszerrel.

1. Nem sikerült elszakadni a poroszos, tartalom-centrikus szemlélettől, mely szerint elsősorban a jó memórián múlik minden. Tömik a gyerekek és az egyetemisták fejét fölösleges dolgokkal, s közben az intelligencia és a kreativitás fejlesztése háttérbe szorul.

2. Felhígult az oktatói gárda, az általános iskolától az egyetemig. Negyven éve még egy tanítóképző főiskolába való bekerüléshez is erős 4-esnek kellett lenni, most lasszóval fogják a közepes tanulókat. Olyanokra van bízva a gyermekeink nevelése és oktatása, akik nem képviselnek fejlett intellektust. De már az egyetemeken is egyre több a szellemileg középszerű oktató, beleértve a pedagógusképző egyetemeket is, s ez a fenti folyamatot tovább erősíti. Nagyjából a következő 10-15 évben nyugdíjba is fog menni az az egyetemi oktatói generáció, amelyik még olyan közegben vált egyetemi oktatóvá, amikor csak a legjobbak legjobbjainak volt nyitva ez a pálya.

3. A legtöbb helyen az általános iskolától az egyetemig "tömegképzés" folyik. Ez azt a szemléletet vonja maga után, hogy a követelményeket leszállítják, mert a konfliktusok elkerülése és a diákok megtartása érdekében nem akarnak tömegesen buktatni. Más szóval bár a jeles eredményhez sok helyen viszonylag jól kell teljesíteni, addig ketteshez elég egy minimális teljesítmény is. Ez viszont nincs összhangban azzal, hogy a kettessel átbukdácsolt diák vagy hallgató pontosan ugyanolyan végbizonyítványt, ill. diplomát kap, mint aki kiválóan és lelkesen tanult. Ennélfogva egy X végzettség mögött egyáltalán nincs garantálva a színvonalas tudás és szellemi igényesség. Ezt már a munkáltatók is tudják. Hiába mutatja fel valaki a végzettségét, vállat rándítanak, hogy az semmit nem jelent. S lényegében igazuk van.

4. A kimagasló tudást a legtöbb pályán nem tükrözi anyagi megbecsülés, s így egy fontos motiváló erő nincsen jelen. Elvégez valaki kitűnően mondjuk egy matematika-fizika tanári szakpárt, s gyakornok pedagógusként olyan kezdő fizetése lesz, amelyből egy albérletet sem tud kifizetni. Egykori osztálytársa, aki épphogy csak átcsúszott annak idején az érettségin, és szakmát sem tanult, csak elment az Aldiba pénztárosnak, sokkal jobban keres.