Okozott csalódást a híres-neves egyetemetek?

2-es válaszoló szépen leírta.

Magyarországon csak az egoista önfényezés megy.

Ha az ember valóban el kezd vizsgálódni, tapasztalni fogja, hogy nem csak az általános és középiskolai oktatás, hanem a felsőoktatás minősége (tanárok hozzáállása, jegyzetek minősége, tálalás minősége, konkrét-őskori tananyag, gyakorlati képzés minősége) nagyon alacsony színvonalú.

Már bocsánat a kifejezésért, de selejteket dob a piacra a felsőoktatási intézmény.

Tisztelet annak, aki önszorgalomból, külföldi aktuális szakirodalmat, eszközöket is hasznosítja.

Magyarországon a felsőoktatás oktatói gárdája az elmúlt 30 évben jelentősen felhígult. Régebben is volt néhány csapnivalóan rossz oktató minden karon, de a tanárok 80%-a magas oktatási színvonalat képviselt, vagy legalábbis lelkes volt, szívesen tanított. Mostanra inkább az apátia a jellemző, és az oktatók döntő többsége sajnos az alábbi két csoport egyikébe sorolható:

1. ELSŐSORBAN KUTATÓK. Számukra a tanítás leginkább szükséges rossz. Pechükre tanítaniuk is kell, mert tisztán kutatói állásból túl kevés van. Azon jár az agyuk, hogy miként lehet a legkevesebb munkával és erőfeszítéssel letudni az órákat, hogy a kutatásra több idejük és energiájuk maradhasson.

2. LÉBECOLÓ KÖZÉPSZERŰEK. Ők még csak nem is kiváló szakemberek. Számukra a felsőoktatás elsősorban egy viszonylag kényelmes, kevés elfoglaltsággal járó álláshely. Súlytalan emberek, akik végeznek valamilyen alibi-kutatást és nevenincs lapokban tessék-lássék publikálnak, s a tanszéki ügyekben mindenre rábólogatnak, kevés vizet zavarnak, nem veszélyeztetik a tanszékvezető pozícióját; s ezért viszonzásul megtartják őket munkaerőnek.

Igen

Corvinus

Igen, BME.

Nagyobb a füstje, mint a lángja.