Reál beállítottságúak, ill. műszaki, természettudományos területen dolgozók: a magyart, vagy a történelmet szeretitek/szerettétek jobban, és miért?

A magyart. Sokat olvastam mindig is, szerettem a regényeket, én magam is próbálkoztam írással még 15-20 éves korom körül. Versíró versenyt nyertem is. :)

A törit sosem szerettem, egyrészt a jellege miatt, teljesen fölöslegesnek és nevetségesnek érzem, hogy nevekről, helyekről és évszámokról kell szólnia. Inkább ezeket hajtották nálunk, cserébe semmit sem magyaráztak el események szintjén normálisan, össze-vissza ugráltunk térben és időben, azt sem tudtam, épp hol vagyunk... Nekem nagyon nehéz volt a töri, az volt az egyetlen érettségim, amiből éppcsak ötös lettem. Másrészt amiért gyűlöltem, hogy nálunk az volt az egyetlen tárgy, amiből folyamatosan röpdogák voltak, a korábban teljesen fölöslegesnek és a lényegről figyelmet elterelőnek jellemzett nevekből, évszámokból és helyekből... Minden más bejelentett dogám 4-5 volt, de a röpdogákat már nem voltam hajlandó megírni. Aztán végül megadta magát a tanárunk és valahogy úgy számolta a jegyeket, hogy így is négyesre zárt, de ja, velem sokat kellett harcolnia annak, aki nem tudott normálisan törit tanítani.

Villamosmérnökből lett informatikusként egyiket sem szerettem, de ezt egy jó töritanár megváltoztathatta volna.

Csak hát egy szdsz-es beállítottságú politikus volt a tanárunk, aki összefüggéstelenül tanított, időben ugrálva, és mindenben csak a politikát akarta megtanítani 16-17 éves gyerekeknek, ráadásul a saját liberális szájíze szerint.

Mivel a történelmet nem a természettudományok, pszichológia, logika oldaláról közelítik meg, kritikán aluli a tárgy oktatása. Történelemtudományt oktatnak, nem történelemhasznosítást.

A nyelvtan , szövegértés, szövegalkotás jó is lehetne, ha a logika tudománya (fogalmi gondolkodás), funkcionális szemlélet, kérdezés tudománya és a mondattan/listamódszer szerint oktatnák.

Sajnos nagyon alacsony hatásfokú a közoktatás. Nem az életre készítik fel a fiatalokat. De akkor mire?